Szakmabeliek egy csoportja a turisták egyéni élményszerzését – kiegészülve egy lassabb életmódra való törekvéssel és felelősségteljes fogyasztói magatartással – tartják a lassú turizmus alapjának. Az immaterializmus, azaz a nem tárgyakban keresendő örömforrás és élményszerzés a posztmodern társadalmakban különösen nagy hangsúlyt kap, mint ahogy a szabadidő értelmes eltöltésének módja is egyre fontosabbá válik. Az 1980-as évek óta a fogyasztói magatartást vizsgáló kutatások rávilágítanak a hedonizmus egyre erősödő jelenségére a javak és szolgáltatások vásárlását és fogyasztását illetően. A fogyasztás milyensége mára kulturális és szociális értelemben is jelentős és szimbolikus tartalommal bír. Az egyén fogyasztási szokásainak megismeréséből, annak élményszerzésre irányuló preferenciáiból is értékes következtetéseket képesek levonni a szakemberek. Mára már nem vitatott, hogy a turisztikai élmény(szerzés) egy adott kontextusban, környezetben az egyén sajátos érzékelésétől függ. A turisztikai élményszerzés ugyan nem jöhetne létre emberek nélkül, ám ugyanennyire fontos szerepet töltenek be különböző helyszínek és a szolgáltatások is. (Az angol people, services and locations hármasa.) Természetesen a turistákat (people) tekintjük saját élményszerzésük legfőbb megalkotóinak. A szolgáltatásokkal (services) párosul, mintegy „vele jár” az élmény, de az élmény csak akkor realizálódik, ha abban a turista maga is aktívan részt vesz. Tehát egyidejűleg van jelen a szolgáltatás, mellyel szoros interakcióban állva az egyén megteremti a saját, egyedi élményét. Végezetül, ami a harmadik komponenst, a helyszínt (location) illeti, minden turisztikai élményszerzésről megállapítható, hogy csak adott kontextusban jön létre, vagyis csak adott keretek között értelmezhető. A turista ma már egyre (ön)tudatosabban vállal szerepet turisztikai élményszerzésére vonatkozó döntésekben. Passzív befogadóból aktív résztvevővé vált, aki egyre tudatosabb és etikusabb döntéseket képes hozni. Ebből a szemszögből nézve a „lassú turista” kapcsán egy már megokosodott fogyasztóról, egy ún. „termelő vagy aktív fogyasztóról” beszélhetünk (producer consumer). Mindez azt jelenti, hogy a tömegturistákra jellemző passzivitást (magát kiszolgálni hagyó magatartást) a lassú turizmus résztvevőinél felváltja az aktív, produktív jelenlét, a cselekvő attitűd, a kreativitás, a tudatosság és az önállóság. A lassú turista maga is része az értékteremtő folyamatoknak (Nagy et al., 2020).