Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A pragmatika a nyelvtan komponense

Levinson (1983, 2000) nagyon szoros kapcsolatot feltételez nyelvtan és pragmatika között. A nyelvi rendszer számos területéről vett példával és azok magyarázatával amellett érvel, hogy a pragmatika behatol a nyelvtanba. A lexikonban a szavak jelentős részénél a jelentésmegadás során nem lehet figyelmen kívül hagyni a kontextust, nem lehet kontextusfüggetlen állítások formájában megadni a szavak jelentését.98 Ha viszont a nyelvtan részét képező lexikonban a kontextusra hivatkozunk, akkor pragmatikai információkkal bővítjük ki a nyelvtan lexikonját. Hasonlóképpen nyilatkozhatunk a nyelvtan szemantikai komponensével kapcsolatban is (lásd a 7. fejezetet). Levinson (2000: 165–260) kétségbe vonja a szemantika elsődlegességét a pragmatikához képest. Például az indexikus és deiktikus kifejezéseket tartalmazó mondatok/megnyilatkozások szemantikai interpretációjának megalkotásához nélkülözhetetlen a kontextuális információ, azaz a jelentésmegadás során – ismét – pragmatikai tényezőkre támaszkodunk. A szemantikai és pragmatikai szakirodalomban azonban nem mindenki ért egyet Levinson álláspontjával. Szemantika és pragmatika egymáshoz való viszonyáról, konkrétabban: arról a kérdésről, hogy a mondatok/megnyilatkozások interpretációjához milyen mértékben és hogyan, mely reprezentációs szinten kell figyelembe venni nyelven kívüli kontextuális információkat, illetve ezen a problémakörön belül hogyan kezelhetők az indexikus és deiktikus kifejezések, valamint az ún. ki nem mondott összetevők (unarticulated constituents), vita folyik (l. pl. Perry 1998; Stanley 2000; Récanati 2002; Carston 2004; Borg 2005; Martí 2005).99

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave