Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


2

(8.66)(a)-ban Haider a Skinner-recenzióból idézi Chomskyt, aki ‘a tudomány színlelésével’ vádolja Skinnert. Haider – chomskyánus nyelvészként (!) – az idézettel azt sugallja, hogy a minimalista program önmaga paródiája. Bár Haider nem utal rá, Robin Lakoff (1989) hasonló kifejezéssel illeti a transzformációs generatív nyelvészetnek a minimalizmust megelőző korszakait:

„Hasznos lehet itt különbséget tenni a ‘tudomány művelése’ és a ‘tudományosdit játszás’ között – ahogyan a gyerekek orvost vagy papás-mamást játszanak. A tudomány művelése magában foglalja a tudományos módszer alkalmazását, mivel később hasznosnak bizonyult a maradandó felfedezések és a természeti jelenségek mély megértésének előmozdításában. Ezzel szemben, amikor a gyerekek felnőtt foglalkozásokat utánoznak, csupán felszínes viselkedésformákat ragadnak meg anélkül, hogy megértenék azok mélyebb célját. […] Fennáll a veszélye annak, hogy a tudományos viselkedés felszíni megnyilvánulásait önmagukért értékeljük: a kvantifikálás, a formalizálás, a replikálás és így tovább azt az érzést kelthetik bennünk, hogy felnőtt és felelősségteljes valódi tudósok vagyunk – de vajon tartósan érvényes eredményeket hoznak ezek a mi területünkön?” (Robin Lakoff 1989: 965–966; K. A.)


Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave