Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


5

Az alábbi két idézet összevetése szemlélteti Harris axiomatizálás-felfogásának Chomsky eljárására gyakorolt hatását. Harris könyvének előszava 1947-es keltezésű, azaz egy évtizeddel előzte meg a Syntactic Structures megjelenését:

„Az elemzés közvetlenül azokhoz a kijelentésekhez vezet, amelyek lehetővé teszik bárki számára, hogy megnyilatkozásokat alkosson vagy jósoljon meg az adott nyelven. Ezek a kijelentések deduktív rendszert alkotnak, axiomatikusan definiált kiinduló elemekkel, valamint az ezek közötti viszonyokra vonatkozó tételekkel. A végső tételek a nyelv megnyilatkozásainak szerkezetét jelzik a rendszer megelőző részeinek függvényében.” (Zellig S. Harris 1951: 372–373; kiemelés K.A.)

„A nyelvtan a mondatok generálását szolgáló eszköz. Kezdeti lépésként a nyelvtant kijelentések

5 Xᵢ → Yᵢ, (i = 1, ..., N)

formájú sorozatának tekintjük (nem halmazának – a kijelentések sorrendje jelentős egyszerűsítésekre használható a nyelvtanban), melyet az ‘írd újra Xi-t Yi-ként’ utasításként értelmezünk, ahol Xi és Yi láncok. [...] Nevezzünk minden 5 alakú láncot konverziónak. [...] Egy levezetés (‘derivation’) nagyjából egy bizonyítással analóg, ahol a Mondat (‘Sentence’) tölti be az axióma szerepét, a konverziók pedig nagyjából következtetési szabályoknak felelnek meg.” (Chomsky 1975 [1955]: 67; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.)


Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave