Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


7

Haufe (2023) részletes tudománytörténeti elemzések eredményeképpen arra az eredményre jut, hogy az a kevés, amit a természettudományos módszerről tudunk, a természeti világgal kapcsolatos kérdésekre adott emberi ítéletek sajátosságainak függvénye. Ha ezt elfogadjuk, akkor a természettudományok eljárásainak humán meghatározottsága megköveteli a jelen narratíva terminológiája szerinti ‘bölcsészettudományok’ részvételének elismerést az úgynevezett ‘természettudományokban’. Idézem:

„A természettudományos módszer hagyományos ábrázolása teljesen elhallgatja azt, ami véleményem szerint igazán egyedivé teszi a természettudományos kutatást – nevezetesen annak társadalmi dimenzióját. Megfigyelés, hipotézis, kísérlet, elemzés és következtetés – mindez nem sokat ér egyetlen ember kezében, még akkor sem, ha tökéletesen hajtja végre. A természettudományos ismeret nem az a konklúzió, amelyet valaki saját, helyesen végrehajtott természettudományos módszertana alapján levon. [...] Ez a társadalmi dimenzió az, ami megkülönbözteti az egyén gondolatát a közösség tudásától. A természettudományos módszer azonban ezt egyáltalán nem említi. Arra ösztönöz minket, hogy a természettudományos ismeretet egyetlen karteziánus kutató eredményeként képzeljük el. [...] Itt is egy olyan meghatározó jellemzőnek a természettudományos kutatásból való kirekesztését látjuk, amelynek lényege éppen az emberi ítélet szükségessége.” (Haufe: 2023: 4; kiemelés K. A.)


Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave