Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


14

Negatív példaként említem:

„A deduktív-nomologikus modell szerint a predikció a tudományos folyamat más időpontjában történő magyarázat. Vegyük példaként a Komplex NP megszorítást a generatív grammatikában. Ez a törvény vagy szabály azt állítja, hogy a mozgatás [‘movement’] vagy kimozgatás [‘extraction’] bizonyos típusai egy komplex főnévi csoportból (mely alárendelt mellékmondatot tartalmaz) szigorúan tilos. Ez a törvény megjósolja [‘predicts’] a ‘szintaktikai szigetek’ vagy olyan egységek létezését, amelyekből lehetetlen a mozgatás vagy kimozgatás.” (Nefdt 2025: 33).

Az idézet a deduktív-nomologikus séma teljes félreértelmezését szemléleti. Először is, az itt említett példa nem térben és időben lejátszódó – azaz mérhető – eseményekre vonatkozik. Szó sincs egy jövőbeli esemény bekövetkeztének az előrejelzéséről. Amit Nefdt leír, az ‘analitikus indukció’-ként – azaz a plauzibilis érvelés egyik technikájaként – rekonstruálható, melyet a jelen könyv 12. fejezete fog bemutatni. Másodszor, jól tudjuk, hogy a grammatikalitási ítéletek bizonytalanok, és különböző anyanyelvű beszélők eltérően ítélhetik meg mondatok grammatikalitását. Ennek tudatában implauzibilis azt állítani, hogy egy adott szerkezetet a jövőben minden anyanyelvi beszélő szükségszerűen grammatikailag helyesnek vagy helytelennek fog ítélni. Harmadszor, az is jelzi a fogalomzavart, hogy az idézet összemossa a ‘törvény’-t és a ‘szabály’-t, noha azok logikai szerkezete és funkciója egészen eltérő.


Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave