A relativizmus és az abszolutizmus közötti viszony számos tekintetben rendkívül problematikus. Nincs olyan ismeret- vagy tudományelméleti megközelítés, amely a problémák teljes tárházát átfogná. Még az is felmerülhet, hogy az ‘igazság’ kifejezés jelentése eltérő a relativizmus és az abszolutizmus szempontjából. Meiland (1977) azt feltételezi, hogy míg az abszolút igazság egy kétargumentumú reláció egy kijelentés és a világ között, addig a relatív igazság egy háromargumentumú viszony egy állítás, a világ és a (3.7)-ben ‘paraméternek’ nevezett tényező között:

„Amikor olyan kifejezéseket használunk, mint ‘φ igaz W-re’, jogosnak tűnik feltenni a kérdést: ‘Mit jelent az »«igaz«» ebben a kifejezésben?’ És természetesnek tűnik azt feltételezni, hogy a válasz az abszolút igazságra utal: ‘Ez azt jelenti, hogy φ abszolúte igaz W-re.’ Egy ilyen válasz látszólag arra kötelezi a relativistát, hogy elismerje az abszolút igazságot, miközben (gyakran) tagadja az abszolút igazság létezését [...] Alternatív megközelítésben egy ilyen válasz önellentmondónak tűnik, mivel a relativista látszólag azt próbálja mondani, hogy φ abszolút igazsága nem abszolút, hanem relatív. Az imént feltett kérdésre adott ilyen válasz azonban súlyos félreértése annak, amit a relativista mondani próbál. A helyes relativista válasz erre a kérdésre a következő: ‘Ez azt jelenti, hogy φ igaz-W-re.’ Az ebben a válaszban szereplő kötőjel rendkívül fontos. Ugyanis megmutatja, hogy a relativista nem az igazságról beszél, hanem arról, hogy igaz-W-re. [...] Az ‘igaz W-re’ egy speciális háromargumentumú viszonyt jelöl, mely nem tartalmazza az abszolút igazság kétargumentumú viszonyát, mint különálló részt.” (Meiland 1977: 574.)