A zárhangok a világ összes nyelvében előforduló beszédhangok (Ladefoged–Maddieson 1996), a jelen alfejezet középpontjában is ilyen beszédhangok, pontosabban orális explozívák, azaz felpattanó szájüregi zárhangok állnak. Az orális explozívák képzésének legfőbb jellemzőjét a levegő útjában létrejövő zár/akadály adja, ami a szájüregben helyezkedik el. Ezért a produkciójukat minden esetben a nyomásváltozások szerinti két nagyobb fázisra tudjuk bontani: a zárszakaszra és a zár feloldására, melyeket a zárfeloldás pillanata, avagy a felpattanás határol el egymástól. A zárszakaszban a tüdőből kiáramló levegő az akadályba ütközve felgyülemlik, és ezért nyomásnövekedést idéz elő a hangszalagok feletti ún. szupraglottális üregben, majd a zár feloldásakor turbulens zörej kíséretével megy végbe a nyomáskiegyenlítődés, ahogyan a nagyobb nyomású helyről a levegő a kisebb nyomású hely, azaz a tüdőből a toldalékcsövön keresztül kifelé áramlik (Ohala 1997).

 

A VOT-értékek az explozívák fonetikai leírására használatosak, ezért az egyes fázisok határai és megvalósulásuk nem szükségszerűen tükrözi a fonológiai besorolásukat. Például a zöngétlen beszédhangok esetében azt várnánk, hogy a zárszakasz teljes egészében zöngétlen, azonban a 9. ábra zöngétlen aspirálatlan és aspirált explozíváinál azt láthatjuk, hogy az explozívát megelőző magánhangzó zöngéje koartikulációs hatásként a zárszakasz elején még rövidebb ideig fennmarad, más szóval nincs éles határ a magánhangzó és az explozíva zárszakasza között (Lisker–Abramson 1964, Stevens 2000). Ezzel ellentétben a 8. ábrán bemutatott zöngés explozíva esetében tankönyvi megvalósulás látható, miszerint a zárszakasz teljes egészében zöngés. Azonban az explozívák esetében a zárszakaszbeli zöngeképzés aerodinamikai okokból fakadóan nem minden esetben terjed ki a zárszakasz teljes időtartamára. A zöngeképzés alapja, hogy a tüdőből kiáramló levegővel nagy nyomást hozunk létre a hangszalagok szétfeszítése és rezegtetése érdekében, és ez a levegő a kisebb nyomás felé, azaz a toldalékcsövön kifelé áramlik. Ha azonban a toldalékcsőben akadályt képzünk, akkor az akadály miatt a szupraglottális nyomás is növekszik. Ez azért okoz problémát, mert ha a szubglottális (azaz a toldalékcső hangszalagok alatti) és a szupraglottális (azaz a hangszalagok és a szájüregi akadály közötti) üregek nyomása megközelítőleg kiegyenlítődik, akkor megáll a zöngeképzés. Ebből arra is következtethetünk, hogy a szájüregben minél hátrébb jelenik meg a már említett zár, annál kisebb az akadály mögötti szupraglottális üreg, ennél fogva ebben az esetben nemcsak a nyomás fokozottabb növekedésére, hanem zöngeképzés gyorsabb megállására is következtethetünk (Ohala 1997). Ezért a zárhangok aerodinamikájából fakadóan a zöngés explozíváknál sok esetben nem a zárszakasz teljes időtartamát jellemzi zöngeképzés. A fentiekből következően a negatív VOT-érték esetében a fonetikai zöngésség egy lehetséges módját, azaz zönge%-ot mérek, ami azt mutatja meg, hogy a zárszakasz mekkora hányada zöngés. (A zönge% mérését a 4.1.3. fejezetben mutatom be részletesebben.)