Összegezve az eddig leírtakat, azt feltételeztem, hogy a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek a kínai aspirálatlan zöngétlen és aspirált zöngétlen explozívák produkciójában a magyar zöngésségi szembenállást jelenítik meg, vagyis a kínai zöngétlen aspirált (lenis) szegmentumokat a magyar zöngés aspirálatlan (lenis); míg a kínai aspirált zöngétlen (fortis) szegmentumokat a magyar zöngétlen aspirálatlan (fortis) szegmentumokkal helyettesítik. Továbbá a magyar beszélők magyar zöngétlen aspirálatlan (fortis) és a kínai beszélők kínai zöngétlen aspirálatlan (lenis) explozíváit összevetve nem vártam eltérést (H1). E hipotézis összességében részleges megerősítést nyert. A kínai beszédhangok ejtése szempontjából nem nyert megerősítést, tehát a magyar anyanyelvűek képesek voltak újrahangolni az L1-ben megjelenő zöngés aspirálatlan – zöngétlen aspirálatlan kontrasztot úgy, hogy a kínai szegmentumok ejtésekor az aspiráció mértéke legyen a kontrasztív képzési jegy a kínai aspirálatlan zöngétlen és aspirált zöngétlen beszédhang-kategóriák között. Vagyis a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek – az SLM-modellek predikcióival szemben – nem asszimilálták már meglévő kategóriákba a célnyelvi beszédhangokat, más szóval a képzésükből nem lehet arra következtetni, hogy ne észlelték volna a különbségeket az anyanyelvi L1 és célnyelvi L2 kategóriák között, és ezért az ekvivalensként való osztályozás áldozatául estek. Ebből a szempontból az SLM-modellek predikcióit cáfolják az eredmények. Azonban ha a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek magyar és kínai, eltérő zöngésségi kategóriába tartozó zárhangjainak összehasonlítását tekintjük, akkor ebben a tekintetben nem egyértelmű a hipotézis cáfolata, hiszen többször is olyan eredmény született, hogy a nyelvtanulók nem különböztetik meg ezeket az eredetileg, szakirodalmi források szerint eltérő beszédhangokat. Az eltérés hiányát a lenis beszédhangok esetében aerodinamikai okoknak lehet tulajdonítani, a fortis kategóriában pedig a magyar zöngétlen aspirálatlan beszédhangok aspirált ejtés a Grosjean-féle nyelvi módok hatásának tulajdonítható, és ez utóbbi feltételezést egy külön kísérletben (4.2. fejezet) vizsgálom meg. Addig, amíg a nyelvi módokhoz kapcsolható hipotézis nem nyer megerősítést, és a kínai nyelvtanulók nem különítik el ejtésükben a fortis kínai aspirált zöngétlen és magyar aspirálatlan zöngétlen beszédhangokat, addig a kísérlet hipotézise részlegesen megerősítettnek tekinthető.