A magyar szibilánsok produkcióját illetően megerősítettem azt a feltételezést, mely szerint a dentialveoláris /s/ szibiláns (alveolo)palatális vokalikus kontextusok (azaz a /jaː/, /iaː/ és /ijaː/ követő hangsorok) esetében a frikatív fázis záró szakaszában koartikulációs hatásból, azaz az artikulációs gesztusok átfedéséből, egymásra hatásából fakadóan graduálisan palatalizálódik. Ezt a következtetést abból lehetett levonni, hogy a szibilánsok akusztikai szerkezete a frikatív fázis első felében a dentialveoláris /s/-sel megegyezően valósult meg, azonban a normalizált időtartam második felére az ejtésben jelentős COG-frekvenciacsökkenés következett be. Ennek eredményeképpen a COG értéke a frikatív fázis záró szakaszában a dentialveoláris /s/-nél alacsonyabb, azonban a posztalveoláris /ʃ/-nél magasabb volt, tehát mindkét előbb említett szibilánstól eltérő értéket vett fel. Zsiga (1995, 2000) eredményeiben ugyanez a mintázat volt megfigyelhető az angol nyelvet illetően, ezért az általa megfigyelt artikulációs kölcsönhatással feltehetőleg a fentebb bemutatott akusztikai eredmények is megmagyarázhatók: a dentialveoláris képzési helyű szibiláns képzéséhez az idő előrehaladtával fokozatosan társult az (alveolo)palatális szegmentum artikulációs gesztusa, ami a nyelvtest megemelkedését, ezáltal a szűkület hosszának kiterjedését indukálja, ez pedig frekvenciacsökkenést okoz a COG értékében (Zsiga 1995). (Azt is meg kell jegyezni, hogy az /i/-nél és /j/-nél hátrébb képzett /aː/-kontextus esetében is látszódik egy tendenciózus frekvenciacsökkenés a zörejes szakasz záró fázisában, azonban ez minden bizonnyal a dentialveolárisnál hátrébb képzett, legalsó nyelvállású centrális /aː/ koartikulációs hatása okozza.) Azt a feltételezést, hogy a /siaː/, /sjaː/ és /sijaː/ esetében a zörejes fázisban akusztikai palatalizáció játszódik le a szibilánst követő vokalikus szegmentum elején mért F2-értékek is megerősítik: az /aː/-kontextusban találtakhoz képest jelentősen kisebb hátulsó üregre mutató magasabb F2-értéket mértem ezekben, ami pedig a nyelvtest megemelkedésére, azaz a szűkület hátrafelé irányuló kiterjedésére utal.