Az iskolai szituációkban zajló tanulás legtöbbször a pedagógus által irányított, amely során a tanulási folyamat megtervezése, nyomon követése és ellenőrzése a pedagógus feladatai közé tartozik. Ritkán van alkalmuk a diákoknak arra, hogy dönthessenek, saját célokat, tanulási terveket fogalmazzanak meg, ezeket nyomon kövessék és a végeredményt értékeljék. Ennek hátterében több magyarázat is meghúzódhat. Egyik leggyakrabban hangoztatott indok, hogy a mai oktatási körülmények között nincs erre lehetőség, feszített ütemben, megadott időben meghatározott tartalmi egységet kell átvenni. Ezenkívül gyakori érvként említik azt is, hogy a diákok saját tanulásukat nem tudják megfelelően irányítani, és ha túlzott szabadságot kapnának, az a hatékonyság rovására menne. A valós alapú indokokat ismerve ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy a diákok milyen módon válhatnak önszabályozó tanulókká, ha nincs arra lehetőség az iskolában, hogy működtessék önszabályozó képességüket. Ennek lehetővé tétele nem szorítja háttérbe a pedagógust, sőt. A pedagógus szerepe az önszabályozott tanulás fejlesztésében is nagyon fontos, hiszen facilitáló, terelő funkciójával lehetővé teszi a diákok számára, hogy jobban megismerhessék képességeiket, tudatosabb tanulási attitűddel tanuljanak, teljesíthető és ellenőrizhető célokat fogalmazzanak meg, képességeiknek megfelelő feladatokat válasszanak, s az önértékelés és attribúciók megfogalmazása során még hatékonyabbá tegyék a tanulásukat. Ehhez szükség van a pedagógusok és a diákok megfelelő felkészítésére, illetve egy olyan modellre, amelynek segítségével hatékonyan kivitelezhető az önszabályozott tanulás fejlesztése.