A Maurja Birodalom felemelkedéséhez, majd hanyatlásához vezető korszak soha nem látott gazdagságot teremtett, és az egységesülő hatalmas birodalom nagy területeit kapcsolta össze. Ami azzal járt, hogy különféle nyelvű, szokású és hagyományú népek kerültek egy kormányzás, egy közigazgatás alá. Az intenzív urbanizáció és a városok mindenkor szabadabb levegője, anyagi jóléte kedvezett a szellemi életnek. Maguk a védikus hagyomány őrizői, a bráhmanák is sokfélék voltak – attól függően, hogy a hagyományokat királyságokban vagy törzsi köztársaságokban őrizték. Ha a többnyire ksatrija uralkodó és a bráhmanák között létrejött az együttműködés, az előbbi eltartotta a bráhmanákat, biztosította kiemelkedő pozíciójukat. Cserébe a bráhmanák szentesítették az uralmát, és aktívan részt vettek az állam irányításában, az erkölcsi és vallási rend fenntartásában. Ennek fejében az uralkodó földet és falvakat adományozott a bráhmanáknak, akik maguk nem művelték a földet, de mivel falvaik többnyire – egészen az angol hódításig – adómentességet élveztek, ebből jól megéltek. Tudásuk segítségével javítottak az agrotechnikán, fejlesztették a falvakat, az öntözőrendszereket, a falvak közösségét.