Akusztikus szelektív figyelmi kísérletek kapcsán Hillyard és mtsai (1973) azt tapasztalták, hogy a figyelt fülbe érkező ingerek nagyobb N1 komponenst (kb. 100 ms latenciájú negatív hullám) váltanak ki, mint a nem figyelt fülbe érkező hangok. E kísérletek eredeti célja a koktélpartihelyzet modelljeként kialakított dichotikus helyzet adaptálása volt az eseményhez kötött potenciál metodikájához, azaz a „modell modellje”. Tekintve, hogy az eseményhez kötött potenciálok regisztrálásához olyan ingerekre van szükség, melyeknek jól körülírt kezdete és vége van, a dichotikus helyzetekben alkalmazott folyamatos beszéd helyett egyedi hangokat kellett adni. A folyamatosságot a viszonylag rövid ingerek közötti intervallummal biztosították, továbbá annak elkerülése érdekében, hogy ne lehessen előkészülni a következő ingerre, az intervallumokat széles sávban változtatták (100–800 ms). A személy nem tudhatta továbbá, hogy a következő inger a figyelt vagy a nem figyelt fülbe érkezik-e. Mindkét fülbe olyan szekvenciát adtak, melyben egy gyakoribb és egy ritkább inger (oddball szekvencia) szerepelt. Az volt a feladat, hogy jelezzék a figyelt fülbe érkező, a gyakori ingerektől kissé eltérő ingert. A figyelem hatását úgy ellenőrizték, hogy a figyelt fülbe érkező gyakori ingerekkel kiváltott választ összehasonlították a nem figyelt fülbe érkező gyakori ingerekkel kiváltott válasszal. Az N1 összetevő változása a korai figyelmi modulációra utalt, azaz látszólag megfelelt a korai szűrési/gyengítési modellek feltételezéseinek.