Bene Annamária

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

1 Argumentumnak minősül minden referenciális, azaz individuumot azonosító kifejezés: a tulajdonnevek, a személyes névmások és az anaforák, valamint az esetjelölt predikatív vonzatok (Komlósy 1992). Az argumentumok az ige által kifejezett esemény leírásának nélkülözhetetlen elemei, s meg kell őket különböztetni az adjunktumoktól, vagyis a szabad határozóktól. Definíció szerint szabad határozó minden olyan elem, amely kiegészítő információkat közöl az ige által kifejezett esemény idejéről, helyéről, módjáról stb., magyarán módosító funkcióval bír, és elhagyható anélkül, hogy a mondat grammatikussága megváltozna. Ennek alapján az (ia) mondatban a János és a Marival a találkozott ige argumentumai, mert bármelyikük elhagyása agrammatikus szerkezetet eredményez (ib–c). Ezzel szemben a (iia) mondat tárlaton eleme a szabad határozó szerepét tölti be, ugyanis azt pontosítja, hogy János és Mari hol találkozott egymással, de ami még fontosabb, nélküle is grammatikailag kifogástalan a mondat (iib).

i.	a) János találkozott Marival.
	b) János találkozott. (releváns értelemben, nemhiányos mondatként)
	c) *Találkozott Marival. (releváns értelemben, nemhiányos mondatként)
ii.	a) János találkozott Marival a tárlaton.
	b) János találkozott Marival.

Az argumentum és a szabad határozó megkülönböztetése azonban nem mindig ilyen egyszerű. Előfordulnak olyan szerkezetek is, amelyekben nem kötelező minden argumentumot explicitté tenni, s ez megnehezíti annak megítélését, hogy az adott összetevő argumentum-e, vagy szabad határozó. Az alábbi mondatból például a Marinak elem anélkül hagyható el, hogy ez befolyásolná a mondat grammatikusságát, ami arra utal, hogy itt a Marinak szabad határozóként viselkedik:

iii.	a) Péter vett Marinak egy könyvet.
	b) Péter vett egy könyvet.

A látszat azonban csal! Összevetve a (iiia) mondat Marinak és a (iia) mondat tárlaton összetevőjét, látható lesz, hogy a kettő viselkedése eltérő: a Marinak a vesz ige által kifejezett eseménynek a résztvevője, a tárlaton viszont nem résztvevője a találkozás eseményének. Magyarán a Marinak nem módosító elem, hanem argumentum, mégpedig olyan argumentum, amely implicit, tehát rejtett is lehet.

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 440 1

Nyelvészet

A Medialitási jelenségek a magyar nyelvben című munka a magyar nyelv egy jelentős, de a magyar nyelvtudomány által méltánytalanul elfelejtett jelenségét, a medialitás jelenségét vizsgálja, illetve megnyilvánulásának egyes formáit.

E munka három, első látásra közös vonással nem rendelkező nyelvi jelenség sajátosságait járja körül, a határozói igenevek, a -t képzős melléknévi igenevek és a műveltető igealakok képezhetőségét. Azért első látásra, mert e három morfoszintaktikai jelenség képezhetőségét igencsak eltérő mechanizmusok irányítják ugyan, mégis van nekik egy nagyon fontos, ám általában szem elől tévesztett közös tulajdonságuk: érzékenyek az igék bennható, mediális és tárgyas osztályaira, azaz képezhetőségük az ige szerkezetének felépítésétől is függ. A szerző legfőbb célja annak bizonyítása, hogy a bennható-mediális-tárgyas igefelosztásnak helye van a magyar nyelvtudományban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bene-medialitasi-jelensegek-a-magyar-nyelvben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero