Bene Annamária

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben


1 A -vA képző fejlődése során kétféle szerepkört töltött be: (i) megőrizte eredeti mód-, illetve állapotkifejező funkcióját, (ii) felvehette az idő- és oki viszonyt kifejező funkciót is (Tnyt. I.):
  • időhatározói szerep:
    i. Megszeppene Lőrinc hallva eme szókat, (Arany: Toldi szerelme)
  • komplex idő- és állapothatározó:
    ii. Helyéről felemelkedve beszélni kezdett. (Rácz–Szemere 1993)
    iii. A hegyre felérve megláttuk a tengert.
  • okhatározó:
    iv. Ismerve a körülményeket, támogatom a javaslatot. (Rácz–Szemere 1993)
  • komplex ok- és módhatározó:
    v. Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezetve kocsiját, karambolozott. (Rácz–Szemere 1993)

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 440 1

A Medialitási jelenségek a magyar nyelvben című munka a magyar nyelv egy jelentős, de a magyar nyelvtudomány által méltánytalanul elfelejtett jelenségét, a medialitás jelenségét vizsgálja, illetve megnyilvánulásának egyes formáit.

E munka három, első látásra közös vonással nem rendelkező nyelvi jelenség sajátosságait járja körül, a határozói igenevek, a -t képzős melléknévi igenevek és a műveltető igealakok képezhetőségét. Azért első látásra, mert e három morfoszintaktikai jelenség képezhetőségét igencsak eltérő mechanizmusok irányítják ugyan, mégis van nekik egy nagyon fontos, ám általában szem elől tévesztett közös tulajdonságuk: érzékenyek az igék bennható, mediális és tárgyas osztályaira, azaz képezhetőségük az ige szerkezetének felépítésétől is függ. A szerző legfőbb célja annak bizonyítása, hogy a bennható-mediális-tárgyas igefelosztásnak helye van a magyar nyelvtudományban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bene-medialitasi-jelensegek-a-magyar-nyelvben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave