A zenének ezt a belső határokat átrendező, regressziót eredményező képességét később olyan, zene ihlette pszichoanalitikus vizsgálta, mint Heinz Kohut (Dimitrievic, 2013). Ez a regresszió, vagyis a súlyos emocionális tapasztalatok – jelen esetben az apa korai halála okozta gyász keltette érzelmek – ellen foganatosított karakterelhárítások feladása egy ideig jótékony, „terápiás” hatású lehetett Nietzsche számára, és elvezethetett a szelf mélyebb, belső megtapasztalásához, illetve valamiféle elveszett paradicsomi állapot újrameghódításához. A Wagnerrel és a wagneri zenével15 való felkavaró szimbiózis traumatikus megszakadása felveti az újratraumatizálás lehetőségét, amely adott esetben akár drasztikusabb hatású is lehet, mint maga az őstrauma (Rosenblum, 2013). Az „apai” téma eme különféle rétegei (apja, Wagner) Nietzsche számára egy olyan „teleszkópszerűen egymásra épülő” (Kohut, 2007/1977) lélektani komplexumot alkothattak, amely végighúzódik az életén a biológiai apa elvesztésétől annak szellemi formában való újra megtalálásán és újra elvesztésén át az „atyai” (a vallás és a vallásossá vált wagneri zene) elleni filozófiai lázadásig. A vallási tartalom ebben mindvégig meghatározó, hiszen az apa lelkész, a Wagnerrel való szakítás ürügye a keresztény tartalmú Parsifal, a lázadás pedig a „halott (atya)isten” (Gott ist Tot) után itt maradt, immár az emberiséget Nietzsche szerint megkárosító „értékek átértékelésére” (Nietzsche, 1994) irányul. A wagneri újratraumatizálódás nyomán megtapasztalt szelffragmentáció egy más szinten való újraszerveződéshez vezetett el Nietzschénél, vagyis a szakítás nyomán kialakult határhelyzet elsajátítása tette lehetővé számára a „benne lehetséges egzisztencia”, a valódi(bb) önmaga megvalósítását (Jaspers, 2008). Vállalta az ezzel járó szorongást, a „szabadság szédületét” (Kierkegaard, 1993/1844) és az egzisztenciális izoláció kínjait, így lett egy tehetséges Schopenhauer- és Wagner-követőből a jövő lélektani-filozófiai irányzatait (egzisztencializmus, pszichoanalízis) megelőlegező vakmerő szellemi konkvisztádor.