Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan


Összefoglalás

A) Jövedelem és vagyon
  1. Az elosztási elmélet azzal az alapvető kérdéssel foglalkozik, hogy kinek termeljék a gazdasági javakat. Megvizsgálja, hogyan alakul ki a különféle termelési tényezők – a föld, a munka és a tőke – ára a piacon, azaz az elosztási elmélet elemzi, miként kapcsolódik össze a különféle tényezők kereslete és kínálata, és hogyan határozzák meg ezek a bérek, járadékok, kamatlábak és profitok különféle válfajait.
  2. A jövedelem egy személy vagy háztartás összes pénzbevétele, amire adott időszakban (rendszerint egy év alatt) szert tesz. A jövedelem a munkabéreket, a tulajdonosi jövedelmeket és az állami transzfereket öleli fel.
  3. A gazdaság nemzeti jövedelme az adott esztendőben keletkező munkajövedelmeket és tulajdonosi jövedelmeket foglalja magában. Az állam elvonja a nemzeti jövedelem bizonyos hányadát adók révén, s visszaadja a beszedett pénzek egy részét transzferek formájában. Az adózás utáni személyes jövedelembe beszámítanak mindazoknak a termelési tényezőknek a hozamai – a munkáé és a termelő vagyoné egyaránt –, amelyek az egyén birtokában vannak, valamint az állami transzferek, ugyanakkor le kell vonni belőlük az adókat.
  4. A vagyon egy gazdasági szereplő tulajdonában levő különféle aktívák nettó pénzértéke egy meghatározott időpontban. A vagyon állományjellegű, míg a jövedelem folyamatjellegű kategória, az utóbbi egy adott időszakra vonatkozik. Egy háztartás vagyona materiális eszközökből (például lakóházakból) és pénzügyi eszközökből (például kötvényekből) áll. Az értékkel rendelkező eszközöket aktíváknak nevezzük, a külső szereplők felé fennálló tartozásokat pedig kötelezettségeknek hívjuk. Az eszközök és a kötelezettségek teljes állománya közti különbség a gazdasági szereplő nettó vagyona.
 
B) A tényezők határtermék szerinti árazása
  1. A termelési tényezők iránti kereslet megértéséhez a termelési elméletet és a tényezőkereslet származékos jellegét kell elemeznünk. A ráfordítások kereslete származékos kereslet: a pizzasütő kemencéket nem önmagukért keresik, hanem mert a pizzát lehet velük készíteni a fogyasztók számára. A tényezők keresleti görbéje levezethető a termékek keresleti görbéjéből. A végtermékek keresleti görbéjének felfelé tolódása hasonló módon mozdítja el a tényezők származékos keresleti görbéjét; a termékek keresletének rugalmasabbá válása növeli a tényezők származékos keresletének rugalmasságát.
  2. Korábbi fejezetekben már szó esett a termelési függvény és a határtermékek fogalmáról. Egy tényező kereslete a határtermék-bevételéből (MRP) vezethető le, ez definíció szerint az a többletbevétel, amelyet a tényező pótlólagos egységének alkalmazásával nyerhetünk. Bármilyen legyen is a piaci szerkezet, az MRP-t úgy kapjuk, hogy összeszorozzuk a termék pótlólagos egységének eladásából származó határbevételt az adott tényező határtermékével (MRP = MR × MP). Kompetitív vállalatok esetében az ár egyenlő a határbevétellel, ezért a képlet egyszerűbbé válik: MRP = P × MP.
  3. Egy vállalat akkor maximalizálja profitját (vagy minimalizálja költségeit), ha minden tényező MRP értékét egyenlővé teszi a tényező határköltségével, vagyis a tényező árával. Ez ekvivalens azon feltétellel, hogy a ráfordítások pénzegységére jutó MRP-nek egyenlővé kell válnia minden ráfordítás esetében. Egyensúlyi állapotban ez szükségképp teljesül, hiszen a profitmaximalizáló munkaadó addig a pontig folytatja bármely tényező bővítését, ahol a tényező határterméke épp annyit jövedelmez a határbevétel pénzformájában, mint amennyi a tényező pénzköltsége.
  4. Valamely tényező piaci keresletét úgy kapjuk meg, hogy vízszintesen összegezzük minden vállalat keresleti görbéjét. A piaci kereslet a szóban forgó tényező saját kínálati görbéjével együtt meghatározza a kínálat és kereslet egyensúlyát. A termelési tényező piaci ára mellett éppen megegyezik a keresett és kínált mennyisége; csak az egyensúlyi állapotban semlegesítik egymást a tényezőár változtatására ható erők.
  5. A jövedelemelosztás határtermelékenységi elmélete azt elemzi, hogyan osztják el a teljes nemzeti jövedelmet a különböző tényezők között. A földtulajdonosok és munkavállalók sokasága közt folyó verseny hozzáigazítja a tényezőárakat a határtermékekhez. Ez a mechanizmus pontosan a megtermelt jövedelem 100 százalékát osztja szét. A vizsgálatban változónak tekinthetjük bármelyik tényezőt, nem csupán a munkát. Mivel a változó tényező minden egységét az utolsó egységének MP-je szerint díjazzák, a kibocsátásból maradvány keletkezik a megelőző inputegységek nagyobb MP értékei révén. Ez a maradvány pontosan megfelel az összes többi tényező jövedelmének a határterméken alapuló árazás mellett. Az elosztás határtermelékenységi elmélete emiatt, bár leegyszerűsített koncepció, logikailag mégis teljes képet ad a jövedelemelosztásról tökéletes verseny esetén.
  6. Bár a gazdasági verseny képes a legnagyobb eredményt kihozni a rendelkezésre álló erőforrásokból, egy fontos szempontból mégis fenntartással kell élni a piacgazdasággal szemben. Semmi okunk azt feltételezni, hogy méltányos jövedelemelosztás alakul ki a laissez-faire kapitalizmusban. Előfordulhat, hogy piaci jövedelmek különbségei az elfogadható mértéken belül maradnak, de létrejöhetnek óriási jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek is, amelyek újratermelődnek generációk során át.

Közgazdaságtan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave