Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan

Összefoglalás

A) A makroökonómia kulcsfogalmai

A makroökonómia a gazdaság egészének folyamatait tanulmányozza: elemzi a hosszú távú növekedést, az összkibocsátás ciklikus mozgásait, a munkanélküliséget és az inflációt, a külkereskedelmet és a nemzetközi pénzügyeket. Mindebben különbözik a mikroökonómiától, amely a részpiacokat tanulmányozza, illetve az árak és kibocsátás mozgását e piacokon.
Az Egyesült Államok az 1946-os foglalkoztatási törvényben fogalmazta meg makrogazdasági célkitűzéseit, amely rámutatott, hogy a szövetségi politika célja „a foglalkoztatás, termelés és vásárlóerő maximumának elérése”. Azóta eltolódtak a gazdaságpolitika hangsúlyai e három célkitűzés között. De minden piacgazdaság három makroökonómiai alapkérdéssel szembesül: a) Mi az oka annak, hogy a kibocsátás és foglalkoztatás szintje olykor esik, és miként csökkenthető a munkanélküliség? b) Milyen okai vannak az árinflációnak, és hogyan tartható kordában? c) Mi módon fokozhatja az ország a gazdasági növekedés ütemét?
Ezek a kérdések önmagukban is zavarba ejtők, ráadásul számolni kell a közöttük meglevő elkerülhetetlen ellentmondásokkal és választási kényszerrel: az életszínvonal jövőbeli gyors növelése miatt szükséges lehet a mai fogyasztás visszafogása, az infláció letörése pedig magas munkanélküliséget válthat ki egy időre.
A közgazdászok annak tükrében értékelik a gazdaság általános teljesítményét, hogy milyen mértékben sikerült elérni a következő célokat. a) A kibocsátás (a bruttó hazai termék reálértékével mérve) és fogyasztás magas szintje, valamint gyors növekedése. b) Alacsony munkanélküliség és magas foglalkoztatás, a jó munkahelyek bőséges kínálatával. c) Alacsony és stabil infláció.
A makroökonómia tudományának kifejlődése előtt az egyes országok kormánylapát nélkül sodródtak a változó makrogazdasági áramlatokban. Napjainkban a kormányzatoknak számos eszköze van a gazdaság irányítására. a) A költségvetési politika (kormányzati kiadások és adóztatás) meghatározza az erőforrások elosztását a magán- és közjavak között; befolyásolja az emberek jövedelmét, valamint fogyasztását; és kihat a beruházások, illetve az egyéb gazdasági döntések ösztönzésére. b) A monetáris politika – különösen a rövid távú kamatlábak jegybanki meghatározása – befolyásolja az összes kamatlábat, az aktívaárakat, hitelfeltételeket és a valutaárfolyamokat. Ez a lakásépítést, az üzleti beruházásokat, a tartós fogyasztási cikkek vásárlását és a nettó exportot érinti a legnagyobb mértékben.
Egy ország csak kis része az egyre erőteljesebben integrálódó világgazdaságnak, amelyben a termékek és szolgáltatások kereskedelme, valamint a nemzetközi pénzmozgások kapcsolják össze az országokat. A zökkenőmentesen működő nemzetközi gazdasági rendszer elősegíti a gyors gazdasági növekedést, de a világgazdaság homokot is szórhat a növekedés fogaskerekei közé, ha megakasztják a kereskedelmi áramlásokat, vagy ha összeomlik a nemzetközi pénzügyi rendszer. A külkereskedelem és a nemzetközi pénzügyek a legfontosabb gazdaságpolitikai témák közé tartoznak minden országban.

B) Aggregált kínálat és kereslet

A nemzeti kibocsátás és árszint meghatározásához szükséges legfontosabb fogalompár az aggregált kínálat (AS) és az aggregált kereslet (AD). Az aggregált kereslet a háztartások, a vállalatok, a kormányzat és a külföldiek összkiadása a gazdaságban. Azt az összkibocsátást mutatja, amelyet meg akarnak vásárolni a különféle árszinteken, a monetáris és költségvetési politika, illetve a keresletet meghatározó egyéb tényezők változatlansága mellett. Az aggregált kínálat az a kibocsátás, amelyet a vállalatok meg akarnak termelni, és el akarnak adni, a meglevő árak, költségek és piaci feltételek mellett.
Az AS és AD görbék alakja hasonló, mint a mikroökonómiából ismert kínálati és keresleti görbéké. Ügyeljünk azonban arra, hogy ne keverjük össze a mikroszintű, illetve az aggregált kínálatot és keresletet.
Az általános makrogazdasági egyensúly meghatározza az aggregált árszintet és kibocsátást ott, ahol az AS és AD görbék metszik egymást. Az egyensúlyi árszinten a vásárlók annyi terméket és szolgáltatást akarnak megvenni, amennyit a vállalatok értékesíteni szándékoznak. Az egyensúlyi kibocsátás eltérhet a teljes foglalkoztatást biztosító potenciális kibocsátástól.
Az elmúlt időszak amerikai történelmében rendszertelen aggregált keresleti és kínálati sokkhatásokat, valamint gazdaságpolitikai reakciókat lehetett feljegyezni. A hatvanas évek közepén a háborús deficit és a pénzbőség az aggregált kereslet gyors növekedéséhez vezetett. Ennek nyomán az árak meredeken emelkedtek, felgyorsult az infláció. A hetvenes évek végén a gazdaságpolitikusok megelégelték a gyors inflációt, megszigorították a monetáris politikát, és emelték a kamatlábakat. Ennek következtében csökkentek a kamatérzékeny kiadások: visszaesett a lakásépítés, a beruházás és a nettó export. A nyolcvanas évek közepe óta alacsony volt az infláció az amerikai gazdaságban, a ritkán jelentkező recessziók pedig enyhének bizonyultak egészen a legutóbbi időkig.
A potenciális kibocsátás növekedése hosszú távon hatalmas mértékben bővítette az aggregált kínálatot, ami a kibocsátás és az életszínvonal tartós emelkedését eredményezte.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Gazdaság

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero