Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan

Összefoglalás

A makroökonómia a gazdaság egészének működését vizsgálja, beleértve a hosszú távú növekedést, a munkanélküliséget, az inflációt, valamint a külkereskedelmet és a nemzetközi pénzügyeket. Az Egyesült Államok 1946-os foglalkoztatási törvénye meghatározta a makrogazdasági célokat, mint a foglalkoztatás, termelés és vásárlóerő maximalizálása. A gazdaságpolitika azóta változott, de minden piacgazdaság három fő kérdéssel szembesül: a kibocsátás és foglalkoztatás csökkenésének okai, az infláció kezelése, és a gazdasági növekedés fokozása. A közgazdászok a gazdaság teljesítményét a kibocsátás, foglalkoztatás és infláció szintje alapján értékelik. A kormányok költségvetési és monetáris politikával irányítják a gazdaságot, befolyásolva a jövedelmet, fogyasztást és beruházásokat. A világgazdaság integrációja fontos szerepet játszik a gazdasági növekedésben, de akadályozhatja is azt. Az aggregált kínálat és kereslet fogalmai segítenek meghatározni a nemzeti kibocsátás és árszintet. Az aggregált kereslet a gazdaság összkiadásait jelenti, míg az aggregált kínálat a vállalatok által termelni és eladni kívánt kibocsátást. Az egyensúlyi árszint és kibocsátás ott alakul ki, ahol az aggregált kínálat és kereslet görbék metszik egymást. Az amerikai gazdaság történetében különböző sokkhatások és gazdaságpolitikai reakciók befolyásolták az aggregált keresletet és kínálatot, ami az infláció és recessziók alakulásához vezetett.

A) A makroökonómia kulcsfogalmai

A makroökonómia a gazdaság egészének folyamatait tanulmányozza: elemzi a hosszú távú növekedést, az összkibocsátás ciklikus mozgásait, a munkanélküliséget és az inflációt, a külkereskedelmet és a nemzetközi pénzügyeket. Mindebben különbözik a mikroökonómiától, amely a részpiacokat tanulmányozza, illetve az árak és kibocsátás mozgását e piacokon.
Az Egyesült Államok az 1946-os foglalkoztatási törvényben fogalmazta meg makrogazdasági célkitűzéseit, amely rámutatott, hogy a szövetségi politika célja „a foglalkoztatás, termelés és vásárlóerő maximumának elérése”. Azóta eltolódtak a gazdaságpolitika hangsúlyai e három célkitűzés között. De minden piacgazdaság három makroökonómiai alapkérdéssel szembesül: a) Mi az oka annak, hogy a kibocsátás és foglalkoztatás szintje olykor esik, és miként csökkenthető a munkanélküliség? b) Milyen okai vannak az árinflációnak, és hogyan tartható kordában? c) Mi módon fokozhatja az ország a gazdasági növekedés ütemét?
Ezek a kérdések önmagukban is zavarba ejtők, ráadásul számolni kell a közöttük meglevő elkerülhetetlen ellentmondásokkal és választási kényszerrel: az életszínvonal jövőbeli gyors növelése miatt szükséges lehet a mai fogyasztás visszafogása, az infláció letörése pedig magas munkanélküliséget válthat ki egy időre.
A közgazdászok annak tükrében értékelik a gazdaság általános teljesítményét, hogy milyen mértékben sikerült elérni a következő célokat. a) A kibocsátás (a bruttó hazai termék reálértékével mérve) és fogyasztás magas szintje, valamint gyors növekedése. b) Alacsony munkanélküliség és magas foglalkoztatás, a jó munkahelyek bőséges kínálatával. c) Alacsony és stabil infláció.
A makroökonómia tudományának kifejlődése előtt az egyes országok kormánylapát nélkül sodródtak a változó makrogazdasági áramlatokban. Napjainkban a kormányzatoknak számos eszköze van a gazdaság irányítására. a) A költségvetési politika (kormányzati kiadások és adóztatás) meghatározza az erőforrások elosztását a magán- és közjavak között; befolyásolja az emberek jövedelmét, valamint fogyasztását; és kihat a beruházások, illetve az egyéb gazdasági döntések ösztönzésére. b) A monetáris politika – különösen a rövid távú kamatlábak jegybanki meghatározása – befolyásolja az összes kamatlábat, az aktívaárakat, hitelfeltételeket és a valutaárfolyamokat. Ez a lakásépítést, az üzleti beruházásokat, a tartós fogyasztási cikkek vásárlását és a nettó exportot érinti a legnagyobb mértékben.
Egy ország csak kis része az egyre erőteljesebben integrálódó világgazdaságnak, amelyben a termékek és szolgáltatások kereskedelme, valamint a nemzetközi pénzmozgások kapcsolják össze az országokat. A zökkenőmentesen működő nemzetközi gazdasági rendszer elősegíti a gyors gazdasági növekedést, de a világgazdaság homokot is szórhat a növekedés fogaskerekei közé, ha megakasztják a kereskedelmi áramlásokat, vagy ha összeomlik a nemzetközi pénzügyi rendszer. A külkereskedelem és a nemzetközi pénzügyek a legfontosabb gazdaságpolitikai témák közé tartoznak minden országban.

B) Aggregált kínálat és kereslet

A nemzeti kibocsátás és árszint meghatározásához szükséges legfontosabb fogalompár az aggregált kínálat (AS) és az aggregált kereslet (AD). Az aggregált kereslet a háztartások, a vállalatok, a kormányzat és a külföldiek összkiadása a gazdaságban. Azt az összkibocsátást mutatja, amelyet meg akarnak vásárolni a különféle árszinteken, a monetáris és költségvetési politika, illetve a keresletet meghatározó egyéb tényezők változatlansága mellett. Az aggregált kínálat az a kibocsátás, amelyet a vállalatok meg akarnak termelni, és el akarnak adni, a meglevő árak, költségek és piaci feltételek mellett.
Az AS és AD görbék alakja hasonló, mint a mikroökonómiából ismert kínálati és keresleti görbéké. Ügyeljünk azonban arra, hogy ne keverjük össze a mikroszintű, illetve az aggregált kínálatot és keresletet.
Az általános makrogazdasági egyensúly meghatározza az aggregált árszintet és kibocsátást ott, ahol az AS és AD görbék metszik egymást. Az egyensúlyi árszinten a vásárlók annyi terméket és szolgáltatást akarnak megvenni, amennyit a vállalatok értékesíteni szándékoznak. Az egyensúlyi kibocsátás eltérhet a teljes foglalkoztatást biztosító potenciális kibocsátástól.
Az elmúlt időszak amerikai történelmében rendszertelen aggregált keresleti és kínálati sokkhatásokat, valamint gazdaságpolitikai reakciókat lehetett feljegyezni. A hatvanas évek közepén a háborús deficit és a pénzbőség az aggregált kereslet gyors növekedéséhez vezetett. Ennek nyomán az árak meredeken emelkedtek, felgyorsult az infláció. A hetvenes évek végén a gazdaságpolitikusok megelégelték a gyors inflációt, megszigorították a monetáris politikát, és emelték a kamatlábakat. Ennek következtében csökkentek a kamatérzékeny kiadások: visszaesett a lakásépítés, a beruházás és a nettó export. A nyolcvanas évek közepe óta alacsony volt az infláció az amerikai gazdaságban, a ritkán jelentkező recessziók pedig enyhének bizonyultak egészen a legutóbbi időkig.
A potenciális kibocsátás növekedése hosszú távon hatalmas mértékben bővítette az aggregált kínálatot, ami a kibocsátás és az életszínvonal tartós emelkedését eredményezte.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Gazdaság

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero