Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan

Összefoglalás

A) A gazdasági növekedés elméletei

A gazdasági növekedés elemzése azokkal a tényezőkkel foglalkozik, amelyek hozzájárulnak a potenciális kibocsátás emelkedéséhez hosszú távon. Az egy főre jutó kibocsátás növekedése fontos kormányzati célkitűzés, mert lehetővé teszi az átlagos reáljövedelem és az életszínvonal javulását.
A különböző országok térbeli és időbeli tapasztalatait áttekintve azt látjuk, hogy négy hajtóerő mozgatja a gazdasági növekedést. Ezek: a) a munkaerő mennyisége és minősége, b) a földterületek és egyéb természeti erőforrások bősége, c) a felhalmozott tőkeállomány, valamint talán a legfontosabb: d) a technikai haladás és innováció, amely lehetővé teszi nagyobb kibocsátás megtermelését ugyanannyi ráfordítással. E négy összetevőt többféle módon lehet kombinálni; az Egyesült Államok, Európa és az ázsiai országok más-más úton érték el gazdasági sikereiket.
Smith és Malthus klasszikus modelljei a földterületre és a népességre vezetik vissza a gazdasági fejlődést. Technológiai változás hiányában a növekvő népesség végül is elfoglalja a szabad földterületeket. A népsűrűség fokozódásával működésbe lép a csökkenő hozadék törvénye, így a növekedés során emelkedik a földjáradék, és visszaesnek a piaci bérek. A malthusi egyensúlyt akkor érik el, amikor a bér a létfenntartás szintjére süllyed, amely alatt a népesség már nem képes önmaga újratermelésére. A valóságban azonban a legtöbb országban lehetővé vált a reálbérek és a termelékenység hosszú távú növekedése a technikai haladás révén, amely folyamatosan felfelé tolja a munkatermelékenység görbéjét.
A tőkefelhalmozás és a munkamennyiség hozzá kapcsolódó bővülése alkotja a modern növekedési elmélet magvát a neoklasszikus növekedési modellben. E megközelítés alapvető eszköze az aggregált termelési függvény, amely a ráfordításokat és a technológiát kapcsolja össze a potenciális GDP-vel. Technológiai haladás és innováció hiányában az egy munkásra jutó tőke növekedése (a tőkeintenzitás fokozódása) nem emelné arányosan az egy munkásra jutó kibocsátást a tőke csökkenő hozadéka miatt. A tőkeintenzitás növekedése ennek megfelelően csökkentené a tőke hozamrátáját (ez a reálkamatlábnak felel meg kockázatmentes verseny esetén), emelné ugyanakkor a reálbéreket.
A technológia fejlődésével nagyobb mennyiségű kibocsátást lehet megtermelni a ráfordítások adott kombinációjával. Ez felfelé tolja az aggregált termelési függvényt, így több kibocsátás érhető el ugyanannyi munka és tőke felhasználásával. Az „új növekedési elmélet” keretében végzett kutatások igyekszenek feltárni a technológia fejlődését eredményező folyamatokat. E megközelítés hangsúlyozza, hogy a) a technológiai változás a gazdasági rendszer egyik kibocsátása, b) a technológia közjószág, vagyis nem szükséges versengeni érte, hisz sokan használhatják egyidejűleg, c) az új találmányokat csak tetemes költséggel lehet létrehozni, reprodukálásuk azonban olcsón megoldható. E vonások miatt a kormányzatoknak nagy gondot kell fordítaniuk a szellemi tulajdonjogok védelmére, hogy a feltalálók érdekeltek legyenek a kutatási és fejlesztési tevékenységben.

B) A növekedés jellemző vonásai az Egyesült Államokban

A gazdasági növekedés számos tendenciája rajzolódik ki a huszadik század és a huszonegyedik század elejének adataiból. Az alapvető tények közé tartozik, hogy a reálbér és az egy munkaórára jutó kibocsátás folyamatosan emelkedett; a reálkamatláb mozgása nem mutatott határozott irányba; a tőke/termelés hányados pedig csökkent. A legfontosabb trendek összhangban állnak a technológiai haladással kiegészített neoklasszikus növekedési modellel. A közgazdasági elmélet megerősíti tehát a gazdaságtörténet tanulságait: a technológiai haladás növeli a termelési tényezők termelékenységét, ezáltal emelkednek a bérek, és javul az életszínvonal.
A végére hagyott trend, a potenciális kibocsátás szakadatlan növekedése 1900 óta, felveti azt a fontos kérdést, hogy milyen forrásokból táplálkozik a gazdasági növekedés. A közgazdászok kvantitatív módszerek alkalmazásával, a növekedési tényezők számbavételével arra az eredményre jutottak, hogy a „reziduális” tényezők, például a technikai haladás és az oktatás nagyobb hatást gyakorolnak a GDP növekedésére, illetve a munka termelékenységére, mint a tőkeintenzitás fokozódása.
A termelékenység növekedése lelassult 1970 után az emelkedő energiaárak, a kiterjedő környezetvédelmi szabályozás és több más strukturális változás súlya alatt. Az 1990-es évek második felétől azonban erőteljesen megugrott a termelékenység mért növekedési üteme, a számítógépek és más információs technológiák területén bekövetkezett termelékenységi és beruházási robbanás hatására.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Gazdaság

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero