Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Etiológiai és genetikai alapok

Noha a zavar első két leírója (Asperger 1944, Kanner 1943) egymástól függetlenül egyaránt úgy sejtette, hogy „konstitucionális” (azaz mai kifejezéssel alkati, tehát elsősorban genetikai) okok határozzák meg az autizmust, az első széles körben elterjedt elméletben Bruno Bettelheim (1967) tisztán környezeti tényezőket feltételezett, s azon belül is az anya sajátos személyiségét és szülői viselkedését jelölte meg a zavar okaként („pszichogén” elmélet). A minden szisztematikus empirikus alapot nélkülöző, és már az 1960-as évek végére egyértelműen tudománytalannak bizonyult elmélettel szemben azok az ebben az időszakban publikált leíró-feltáró eredmények jelentették a első és döntő ellenérveket, amelyek kimutatták, hogy az autizmus a véletlennél szignifikánsan gyakrabban jár együtt az idegrendszer egyes jól dokumentált zavaraival, így például az epilepsziával, miközben az anyai személyiséget szisztematikusan vizsgáló kutatások nem mutattak ki autizmusra specifikus anyai személyiséget (a korai kutatások kiváló összefoglalásáért lásd Rutter 1999, magyarul: 2007). Ezek az eredmények alapozták meg mai felfogásunkat, amely az autizmust és az autizmus spektrum zavarokat az idegrendszer fejlődési zavarán alapuló neurokognitív fejlődési zavaroknak tekinti.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave