Mielőtt rátérnék a hangsúly feldolgozásával kapcsolatos elektrofiziológiai eredmények ismertetésére, érdemes röviden áttekinteni általánosságban a beszédhangokkal kapcsolatos EN eredményeket, amelyek modellül szolgáltak a hangsúly feldolgozásával kapcsolatos kísérletekhez. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy az EN-t a beszédhangok változásai is kiváltják: Aaltonen és munkatársainak első publikációja óta (1987) több mint 600 cikk jelent meg a témában. Első ránézésre alacsony ökológiai érvényességűnek tűnhet, hogy a beszédfeldolgozást oly módon vizsgáljuk, hogy ugyanazon beszédhangokat egy passzív paradigmában újra és újra megismételjük. Ugyanakkor több érvet is találhatunk azzal kapcsolatban, hogy az EN mégis alkalmas erre a célra. Az EN paradigma ugyanis nem igényel a résztvevőknek adott explicit feladatot, és ezzel lehetővé teszi az ingerek preattentív feldolgozásának tanulmányozását. Ez pedig valójában jól szimulálja a beszédfeldolgozás hétköznapi szituációját, hiszen ennek során a figyelem a beszéd tartalmára irányul, nem pedig annak jellemzőire. Továbbá a beszéd passzív hallgatásához nincs szükség olyan metanyelvi ismeretekre, amelyek egyébként gyakran jelen vannak a viselkedési paradigmákban. Például egy diszkriminációs feladatban a résztvevőknek közvetlenül össze kell hasonlítaniuk két vagy több beszédhangot vagy szót, ami extra emlékezeti folyamatokat igényel, amelyek jellemzően nem részei a beszédfeldolgozásnak.