Az „ismerős” besorolás esetében egyértelműen a baráti/könnyed/közvetlen hangnem/hangvétel volt a legfrekventáltabb adatközlői magyarázat (73-szor jelentkezett), például: „Túl fesztelen két idegen beszélgetéséhez képest” (12-es hangminta, 19 éves nő), „Oldott hangnem” (25-ös hangminta, 43 éves nő). Ugyanebbe a kategóriába soroltuk a (laza) szóhasználatra történt utalásokat is, akár konkrét nyelvi elemeket is említve (pl. ú!, tesóm, hülyét kapni, nem tom, á!), akár általánosan megfogalmazva. Ide soroltuk a szleng említését is, például: „Szleng miatt gondolom közelebbi ismerősnek őket” (6-os hangminta, 46 éves nő), „"szuper jó" használata” (23-as hangminta).

Ezt szorosan követte a társalgás témája, illetve annak személyes, bizalmas jellege (67-szer jelent meg), minden, ismerősök társalgásrészletét tartalmazó hangminta esetében említette ezt legalább egy válaszadó. Ebből a sorból is kiemelkedett a 2-es hangminta, ahol kilencen is kitértek erre a szempontra, például: „Személyes témáról van szó, amit ismerőssel beszélek meg.” (30 éves nő), „A téma az esküvő tervezése szerintem, egyik barátnő házasodni készül, a másik véleményt mond.” (27 éves nő).

Gyakoriságban az eddigieket a társalgó felek ismerőssége jellegének megadása követte (12 indoklás): kollégák, közeli barátok, szobatársak, évfolyamtársak (a kérdőív ismertetésében szerepelt, hogy az ismerősök „például kollégák, távolabbi családtagok, barátok”), például: „egyetemi szaktársak lehetnek” (6-os hangminta, 23 éves nő), „Ismerősök, mert 2 gyakorlatát végző tanárjelölt beszélget feltehetően.” (5-ös hangminta, 24 éves nő). Olykor kiderül, hogy milyen nyelvi jellemzőkből vonták le a válaszadók a következtetésüket, például: „Iskolatársak, szóhasználat” (6-os hangminta, 32 éves nő), de ez volt a ritkábbik eset.

Minden, nevetést tartalmazó hangminta esetében ez meg is jelent az indokok között 6 adatközlőnél (6 indoklás), például: „Nevetés miatt” (12-es hangminta, 24 éves nő), „Nevetés, miközben beszél” (25-ös hangminta, 19 éves nő), „viháncolásból” (5-ös hangminta, 30 éves férfi).

Az öt vagy annál több érvet tartalmazó kategóriák közül az utolsó az egymáshoz kapcsolódásé, egymásra reagálásé (ez a beszélgetés mélységére is vonatkozik, ahogyan fentebb a témák jellege is), például: „Egymásra kapcsolódás” (9-es hangminta, 31 éves férfi), „Egymára reflektálnak. A tesóm kifejezés miatt azt gondolom, hogy a másik fél tudhatja, kiről van szó.” (11-es hangminta, 46 éves nő).

Az előbbihez hasonló, de a gyors reagálást, válaszokat, a pergő jelleget is többen említették három hangminta esetében is (7, 11, 23), egyvalaki pedig a gyors beszédet hozta indokul („Lazább, gyors beszéd”, 31 éves férfi). Például: „gyors reakció” (7-es hangminta, 34 éves nő), „Láncszerűen fűződik a két beszélő mondata, gyorsan reagál a második az elsőre, kicsit bele is mer vágni” (23-as hangminta, 43 éves nő).

Ugyancsak a beszélőváltással kapcsolatos szempont volt a félbeszakítás, azaz az átfedő beszéd megléte, például: „egymás szavába vágnak” (2-es hangminta, 44 éves nő), „egymásra rábeszélnek” (9-es hangminta, 43 éves nő), „a második beszélő önként átveszi a szót” (23-as hangminta, 36 éves férfi).

Fonetikai tényezők közül két adatközlő említette a hangsúlyt (2-es hangminta, „nevetgélés, hangsúly”, 28 éves nő, l. még a következő példát), egy az artikuláltságot (ill. annak hiányát) (4-es hangminta) („Ismerősök, a hangsúlyok, az artikuláltság (hiánya) miatt”, 23 éves férfi), másvalaki pedig a hangszínt (23as hangminta, „Szóhasználat, hangszín miatt érzem ismerősöknek a feleket”, 20 éves nő).

Voltak olyan jellemző indoklások, amelyek egy-egy válaszadóhoz kapcsolódtak, például az ismerősséget az „élmények megosztásá”-val indokolta egy 34 éves férfi adatközlő 9 hangminta esetében is. Hozzá hasonlóan az érzelmi töltet meglétével érvelt egy 52 éves női válaszadó 5 hangmintát illetően.

A tévesen ismerősnek való minősítések esetében jellemzően ugyanazok a kategóriák voltak a leggyakoribbak, amelyek a helyes besorolások esetében is, tehát a (privát) téma, a lazább, személyesebb hangvétel és a jellegzetes szóhasználat. Ugyanakkor a helytelen válaszok esetében jóval gyakrabban szerepelt a tegezés (4 különböző hangminta, 13 ilyen válasz), mint a helyeseknél (2-es hangminta, 3 ilyen válasz), példa az előbbire és az utóbbira is: „tegező viszony” (21-es hangminta, 46 éves nő), „Tegezés” (2-es hangminta, 19 éves nő). Vagyis arra következtethetünk, hogy a tegező formát többen is az ismerősséggel asszociálják. Az ismeretlenek helyes azonosítását kísérő indoklások esetében a legfrekventáltabb válaszcsoportok zömmel megegyeztek az ismerősök esetében találtakkal, természetesen „ellenkező előjellel” jelentkeztek. A legelső a téma, annak általános, személytelen jellege, hivatalossága volt, ez a 15-ből 9 hangminta esetében, összesen 42-szer bukkant fel, például: „általános, nem személyes beszélgetés” (14-es hangminta, 38 éves nő), „Ismeretlen, mert olyan általános dologról beszélnek, mint a buszjárat” (15-ös hangminta, 20 éves nő).

A második legnépszerűbb indoklástípus a hallott beszélgetésrészlet feltételezett műfajának a megadása volt (leginkább az interjú, de említették még a riportot, a talkshow-t, a kerekasztal-beszélgetést, a rádióbeszélgetést, illetve a fókuszcsoportos kutatást), vagy valamely műfajhoz történő hasonlítása (20 felelet 12 különböző hangmintára vonatkozóan, tehát csaknem az összes minta esetében szerepelt legalább egy ilyen válasz), például: „Interjú” (18-as hangminta, 38 éves nő), „Talkshaw-szerű.” (15-ös hangminta, 43 éves nő). Ez időnként a hivatalossággal, illetve a személytelenséggel kapcsolódott össze: „Interjúnak tudom elképzelni, nem magukról beszélnek” (13-as hangminta, 23 éves nő).

A harmadik leggyakoribb kategória az érzelmi távolság megléte, a hidegség volt (a hangvételre, hangnemre való utalás nélkül, bár kétségtelenül szorosan érintkező csoportokról van szó) (11-szer jelentkezett, 8 különféle hangminta kapcsán). Példák: „Érzelmi távolság van közöttük.” (10-es hangminta, 34 éves férfi), „Szenvtelen, érzelem nélküli tárgyilagos beszéd a közlekedésről” (15-ös hangminta, 34 éves nő).

A hangvétel, hangnem hivatalossága, illetve udvariassága volt a következő csoport (7 hangmintára vonatkozóan, 9 feleletben), például: „Hivatalosabb hangvétel.” (14-es hangminta, 19 éves nő), „Udvarias hangvétel, utal egy másik hasonló kapcsolatra ismeretlenennel” (26-os hangminta, 34 éves nő). Összehasonlításképpen: az ismerősként való besorolásoknál a hangnem hangsúlyosabb szempontnak bizonyult, a második leggyakoribb csoport volt, míg kisebb fokú familiaritás esetében jóval periferikusabb indoklásfajta volt. Láthatóan vannak, akik az udvariasságot a kisebb fokú familiaritással asszociálják, ami alátámasztja Wolfson (1986) említett elméletét is, hogy a közepes szociális távolságra lévőkkel inkább udvariasabbak vagyunk, mint a minimális távolságra lévőkkel.

A társalgásrészletekben szereplő szavak (formális, hivatalos jellege) szerinti csoport ugyancsak jóval kisebb jelentőségű volt az ismeretlennek minősítéseknél, mint az ismerősöknél (7 felelet 4 hangmintára vonatkozóan): „Kidolgozott megfogalmazás, szabatos szóhasználat” (14-es hangminta, 36 éves férfi), „Hivatalos szavakat használ, pl. definiálva.” (18-as hangminta, 43 éves nő). Ugyanakkor mivel igen rövid szövegrészeket hallottak az adatközlők, úgy tűnik, sokszor egyetlen szó(fordulat) elégséges volt döntésük meghozásához, pl. „"Részesítem előnyben" - távolságtartó forma” (23-as hangminta, helytelen, „ismeretlen” besorolás, 31 éves nő) vs. „"Szuper jó" - informálisabb” (szintén 23-as hangminta, helyes, „ismerős” besorolás, 24 éves nő). Ez azonban, mint láthatjuk, sokszor tévútra vezette az adatközlőket.

A beszélőváltással kapcsolatban az „ismeretlen” minősítések esetében három hangmintát illetően találtunk adatközlői vélekedéseket, összesen három különböző személytől: „A mondandó elhangozhat egy buszpályaudvaron is akár, a második beszélő udvarias, nem vág bele az első szavába.” (15-ös hangminta, 19 éves nő), „Hosszú szüneteket tart az első beszélő, szeretné átadni a szót” (17-es hangminta, 31 éves férfi), illetve „nem vágnak egymás szavába, általános megjegyzést tesz egyikük” (20-as hangminta, 38 éves nő).

A fonetikai jellemzőkre való utalások közül a lassabb beszédet említette egy adatközlő (10-es hangminta, „Lassabb beszéd, hosszabb szünet, kicsit kínosabb nevetés”, 31 éves férfi), aki egyébként is gyakrabban utalt ilyen paraméterekre (szünetezés, beszédtempó, nevetés, például: „Egymásra kapcsolódás, gyorsabb beszéd”, „Kínosabb nevetés, hosszabb szünet”).

A tévesen ismeretlennek minősített esetek indoklásait szemügyre véve is azt látjuk, hogy nemigen különböznek a jól besorolt esetek kategóriáihoz képest, tehát ezek esetében is a (hivatalos/ismerkedős/általános stb.) téma vezet, ezt követi a megfogalmazás módja (megválogatott szavak, ügyelés a fogalmazásmódra, teljes mondatok használata), valamint a (kevésbé fesztelen, távolságtartó) hangvétel, majd a műfajhoz rendelés (interjú, talkshow). Ezeket leszámítva azonban sokkal széttartóbbak a válaszok: megjelenik a túlzott helyeslés és reagálás, de az ellentéte is: az egymáshoz, egymás mondandójához való érdemi kapcsolódás, a reagálás hiánya, az „önkényes” szóátvétel, az izgulás miatti megakadás, valamint az egymás melletti elbeszélés.

Meglepő volt ugyanakkor az a jelenség, bár ritkán fordult elő, hogy ugyanazon hangmintával kapcsolatban hoztak egymással teljesen ellentétes érveket a válaszadók, például egymás szavába vágnak vs. nem vágnak egymás szavába a társalgók (20-as hangminta, ismeretlenek), hivatalos a téma vs. párkapcsolati a téma (21-es hangminta, ismeretlenek), valamint dinamikus vs. nem dinamikus a beszélgetés (30-as hangminta, ismeretlenek).