Két nő és két férfi esetében találtunk olyan hangterjedelmi és hangközbeli változást, amely az f0-mediánra nem volt jelentős hatással: azaz a beszélőre legjellemzőbb hangtartomány közel azonos maradt, de a határértékek változtak, azaz tágabb vagy szűkebb az összes mért hangköze. Összesen három olyan beszélő szerepelt a mintában (n09, f08, f12), akiknek az esetében gyakorlatilag nem történt változás a 10 év elteltével rögzített felvételek között az alapfrekvencia-jellemzőikben.

A jelen kutatás szükségszerűen változatos hátterű adatközlőkkel készült. A 3. táblázatban foglaljuk össze azokra a kérdésekre adott válaszaikat, amelyek az alapfrekvencia-jellemzőikre befolyással lehetnek. A napi átlagos beszédmennyiség és a zajban történő beszéd adatai szükségszerűen csak becsült adatok. Ezek arra szolgálnak, hogy nagyságrendileg megállapítható legyen a beszédterhelés. Így például f02 esetében, aki napi 11 órát beszél, és annak nagy részét zajban, biztosan állítható, hogy nagyobb beszédterhelésnek van kitéve, mint f03, míg f04 vagy f05 beszédterhelése valahol a két szélső érték között lehet.

A dohányzás egy, a zönge tulajdonságait markánsan meghatározó tényező. Két férfi szokott le a 10 év alatt a dohányzásról, f07 és f10, míg egy nő (n02) az első felvétel előtt és azóta is dohányzik. Az f10-es beszélő esetében emelkedett az alapfrekvencia mediánja, a felolvasásokban mért hangközei tágabbak lettek, míg a (fél)spontán beszédben mért szűkebb. A magasabb alapfrekvencia adódhat a dohányzás abbahagyásának a gégére gyakorolt pozitív hatásából, másrészt azonban f07 esetében nem volt semmilyen mérhető változás az f0-ban. A régóta dohányzó n02 esetében az alapfrekvencia mediánja csökkent, a hangterjedelem és a két beszédtípuscsoport hangközei pedig tágabbak lettek. Az ő esetében az alacsonyabb tartomány felé húzódott alapfrekvencia feltehetőleg a dohányzás hatására következett be (Ayoub et al. 2019; Sorensen–Horii 1982). A tágabb hangterjedelmi és hangközadatok is összefüggnek azzal, hogy a korábbi magasabb értékek mellett lefelé bővült a beszélő hangtartománya. Bár a többi, nem dohányzó nő között is gyakori az alapfrekvencia csökkenése, és a csökkenés mértéke sem kiemelkedőbb, mégis az első és a második felvétel idején is a többieknél jóval alacsonyabb alapfrekvencia-értékek jellemzik a beszédét.

Szintén hatással lehet a gégére és a hangszalagokra a refluxbetegség, amelyről f05 és n02 számolt be, korábbi kutatások alapján azonban ez az alapfrekvencia értékére nem, csak a zörejességére van hatással (pl. Oguz et al. 2007; Pribuisiene et al. 2006). Szintén a gégére gyakorolt hatást feltételezhetünk három női résztvevő (n01, n05 és n09) esetében, akik pajzsmirigybetegségben szenvednek (Kadakia et al. 2013), valamint n03 esetében, aki hormonális fogamzásgátlót szed (vö. Rodney–Sataloff 2016). Az alapfrekvencia n01 és n03 esetében csökkent, n05 hangterjedelme szűkült, n09-nél azonban nem tapasztaltunk változást. A zajban beszélés becsült időtartama négy nő (n02, n04, n10 és n12) és egy férfi (f02) esetében jelentős. Mindannyiuk esetében csökkent az alapfrekvencia mediánértéke. Hármójuknál változott a hangterjedelem, de ez csak n02-nél hozható összefüggésbe egyértelműen az alacsonyabb tartomány felé való bővüléssel, a többiek esetében összetettebb a változás.

A felvételi időpontokhoz képest egy éven belül egy nő sem szült, így ezzel összefüggő hormonális hatásokat nem kerestünk a zöngejellemzőkben (Pisanski et al. 2018; Saltürk et al. 2016).

Összességében n02 esetében – annak ellenére, hogy a változás mértéke nem haladja meg a többi nő beszédében mérteket – feltételezhető, hogy több hatás együttesen játszik közre az alapfrekvencia-jellemzőinek alakulásában.