A jelen tanulmánygyűjteménnyel periodikumunk régóta fennálló adósságot törleszt: az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 34. kötete a sorozat közel hat évtizedre visszatekintő történetében először szentel kizárólagos teret a fonetika tudományterületének. 19. századi előretörése óta a nyelvtudománynak ez a területe jelentős változásokon és óriási bővülésen ment keresztül mind világszinten, mind pedig hazánkban. A már a századforduló előtt gyorsuló léptekkel fejlődő kísérletes eszközfonetika rohamos 20. századi térhódítása megerősítette a tudományterület interdiszciplináris kapcsolatait a mérnöki tudományokkal, a fizikai akusztikával és a foniátriával, később pedig – főként a beszédészlelés tanulmányozásának beemelése révén – a pszichológiával és neurológiával is. A fonetikai kutatások lehetőségeit az elmúlt időben tovább gazdagították a fokozatosan egyre szélesebb körben elérhetővé váló számítógépes technológiák, és az ezekre alapozva létrehozott, a korábbiaknál jóval nagyobb adatmennyiség – akár automatizált eljárások segítségével történő – vizsgálatát lehetővé tévő digitális beszédadatbázisok, amelyek a jelenkor gépi beszédfelismerési törekvéseihez is kiindulópontként szolgálnak. Emellett a fonetika természetesen megőrizte hagyományos kapcsolódásait is a nyelvtudomány egyéb területeihez, közülük is kiemelten a pragmatikához és a szociolingvisztikához, a grammatika oldaláról pedig mindenekelőtt a fonológiához.