A dialektometriai kutatásokban a nyelvjárások csoportosítása, nyelvjárási alakulatok kialakítása legtöbbször a hasonlósági mátrixok klaszteranalízisével történik, amint ezt már a 2. ábrán is láttuk, ahol 12 csoportot különböztettünk meg. A konszonantizmus és vokalizmus alapján kialakított csoportokat a 10. és a 11. ábra szemlélteti (szintén 12-es felosztással, biztosítandó az összevethetőséget).

 

 

 

A vokalizmus alapján egyértelműen kirajzolódik a palóc régió, akár a 2. ábrán. Kirajzolódik továbbá egy nagyobb területen jelenlévő, sötétszürke körökkel megjelölt kutatópontokból álló csoport, amelynek legtöbb pontja a Dunántúl dél-keleti részén található, egyértelmű összefüggést mutatva az ö-zés térbeliségével (erre jó példa a MNyA. és a RMNyA. integrált csoportosított térképei közül a szem magánhangzójának variabilitását bemutató térképlap: http://www.bihalbocs.hu/mnyarmnya/munkaterk/szem1.html). E csoport mégsem foglalja azonban magában a Dél-Dunántúl nyugatabbra lévő, ö-ző kutatópontjait, nyilván más magánhangzókat érintő, gyakoribb jelenségek miatt (ilyen lehet például a diftongálás vagy a felső nyelvállású magánhangzók időtartama), hiszen a dialektometriai elemzés kimenetelét minden jellegzetesség együttesen, az atlaszbeli előfordulás arányában határozza meg.

 

 

A nyelvileg hasonló kutatópontok sötétebb színárnyalatokban látszanak, és jól kivehetően megjelenítik a vokalizmus klasztertérképén (11. ábra) is kirajzolódó palóc csoportot.

 

 

Érdemes megnéznünk azt a két moldvai kutatópontot, Bogdánfalvát és Szabófalvát, amelyek a konszonantizmus szerint elkülönülő csoportot alkotnak, a vokalizmus alapján azonban különválnak, és keleti székely, illetve mezőségi kutatópontokkal kerülnek egy csoportba. A konszonantizmus alapján Szabófalva és Bogdánfalva egymással, illetve a másik két moldvai kutatóponttal mutat leginkább hasonlóságot (14. és 15. ábra), a vokalizmus azonban teljesen eltérő mintázatokat alakít ki (16. és 17. ábra). Bogdánfalva leginkább a két székelyes nyelvjárású moldvai kutatóponttal mutat hasonlóságot, de közel azonos mértékben egyeznek adatai a keleti székely kutatópontokkal is. A vokalizmust tekintve Szabófalva egyértelműen észak-mezőségi kutatópontokkal tart. A további két moldvai kutatópont, Pusztina és Diószeg ugyan jóval nagyobb mértékben mutat hasonlóságot Bogdánfalvával a magánhangzók, mint a mássalhangzók alapján, a mátrixokban szereplő (itt nem térképezett) százalékos értékek szerint leginkább a keleti székely nyelvjárásokra hasonlítanak.

 

 

 

 

 

A fentiek értelmében feltételezhetjük, hogy Moldván belül másképpen alakulnak a nyelvi hasonlósági viszonyok a konszonantizmus, mint a vokalizmus alapján, de ezt mindössze négy kutatópont alapján kevésbé tudjuk vizsgálni. A moldvai regionális atlasz, a MCsNyA. adatainak elemzése révén azonban össze tudjuk vetni a vokalizmus és a konszonantizmus mintázatait Moldván belül (18. ábra). Négy csoport megkülönböztetése esetén a Tatros menti, illetve a Tázló menti és a Szerettől keletre található székelyes nyelvjárású kutatópontok (a 18. ábra bal oldali térképén világosszürke, illetve fehér színnel) a konszonantizmus alapján ugyanabba a csoportba sorolódnak (a 18. ábra jobb oldali térképén fehér színnel), kivéve 5 kutatópontot (fekete színnel, északról dél felé haladva: Kalugarény, Szakatura, Lujzikalagor, Gajdár, Esztufuj), amelyek külön csoportot alkotnak. Elkülönülésüket feltehetőleg olyan, a mássalhangzók ejtését érintő jelenségek magyarázhatják, amelyek a székelységben általában nem jellemzők. Ilyen lehet a dzs-zés (a más nyelvváltozatokban ejtett gy hang helyén dzs áll, pl. dzsënge, különösen Lujzikalagorban) vagy a székelyes változatok cs, esetleg ty hangja helyén ejtett palatalizált s’ (pl. kus’a, kuls’, leginkább Szakatura, Lujzikalagor és Gajdár kutatópontokon) és különösen a palatális laterális ly megmaradása a mássalhangzórendszerben (mind az öt említett kutatóponton).

 

 

Nincs azonban különbség a két mátrix között az északi (ide tartozik a délre települt Ploszkucény is) és a Bákó környéki csoport elkülönülését illetően. Az északi csoport markánsan elválik az összes többi kutatóponttól, és a Bákó környéki csoport is egyértelműen eltér a székelyes csoportoktól mind a konszonantizmus, mind a vokalizmus alapján (a MCsNyA. kutatópontjainak korábbi automatikus csoportosításairól összefoglalóan l. Vargha 2017, 99–107). Fontos leszögeznünk, hogy a főbb csoportok kialakítása tekintetében nincs különbség a két moldvai mátrix között, vagyis három csoport megkülönböztetése esetén a vokalizmus és a konszonantizmus klasztertérképe teljesen azonos volna: a magánhangzók, illetve a mássalhangzók lejegyzésében rögzített fonetikai információk alapján azonos nyelvjárási alakulatokat jeleníthetünk meg. A különbség négy csoport kialakításakor jelentkezik, és kizárólag a székelyes kutatópontok belső elkülönülését érinti.