A nyelvi jelenségek közül várhatóan azok lesznek meghatározóbbak a nyelvjárások közti viszonyrendszerek alakításában, amelyek kevésbé mutatnak együttjárást a földrajzi távolsággal, vagyis kisebb-nagyobb mértékben megtörik a nyelvjárási kontinuumot. A mássalhangzók dialektometriai elemzésekor kialakított mátrixot összevetve a földrajzi távolságokon alapulóval azt látjuk, hogy Mantel-teszttel kiszámítva a két mátrix közötti korrelációt 1-hez közeli értéket kapunk (r = 0,802), ami azt jelenti, hogy a konszonantizmusból adódó nyelvi hasonlóság leginkább a földrajzi távolság függvényében alakul. Térképre vetítve a Pearson korrelációs együttható értékét az egyes kutatópontok esetében (3. ábra) azt látjuk, hogy a kutatópontok túlnyomó többsége 0,9 körüli értéket mutat, a nyelvterület középső részén valamivel gyengébb (0,8 körüli) értékeket találunk, összességében véve igen erősnek mutatkozik az együttjárás a földrajzi, illetve a mássalhangzók összevetése alapján kiszámított nyelvi távolság között. Kifejezetten alacsony értékeket csak olyan kutatópontok esetében találunk, amelyek (a mássalhangzók összevetése alapján is) leginkább térben távoli kutatópontokkal mutatnak nagyobb hasonlóságot: a délvidéken Piros és Kórógy, illetve a 20. században Bukovinából áttelepültek esetében, a Dunántúl déli részén, Tolna és Baranya határán.

 

 

 

A vokalizmus és konszonantizmus nyelvi hasonlósági mátrixának korrelációja alapján kiszűrhetjük azokat a területeket, ahol a legnagyobb az eltérés a különböző mátrixok alapján kirajzolódó hasonlósági mintázatok között (5. ábra). A két mátrix közti korreláció közepes, az r értéke 0,663. A kutatópontonkénti összevetéseket térképezve azt látjuk, hogy – hasonlóan a 4. ábrához, ahol a vokalizmust vetettük össze a földrajzi távolsággal – keleten világosabbak a szürke árnyalatai, a keleti székely kutatópontokon kifejezetten halványak, csakúgy, mint a még keletebbre fekvő moldvai Bogdánfalva esetében. Néhány kutatóponton az r értéke még a 0,3-at sem éri el. Ahhoz, hogy lássuk, milyen jellegű a különbség a Székelyföld keleti részén a vokalizmus és a konszonantizmus által meghatározott mintázatok között, érdemes megnéznünk néhány kutatópont hasonlósági térképét.

 

 

A 6. ábrán Gelence kutatópont nyelvi hasonlósági mintázatai rajzolódnak ki a magánhangzók összevetésével kialakított mátrix alapján. A korábbi dialektometriai elemzések is abba az irányba mutattak, hogy a hangtani részleteket is figyelembe vevő dialektometriai vizsgálatok révén tudunk rátalálni a településtörténeti okokkal magyarázható rendszerszerű összefüggésekre.

 

 

A magánhangzó-minőségekre alapozott dialektometriai elemzés a korábbi elemzéseknél látványosabban mutatja a minden bizonnyal a magánhangzórendszerek közti párhuzamokból eredő hasonlóságot a Háromszék keleti részén fekvő Gelence, és a MNyA. nyugat-dunántúli kutatópontjai között. A nyelvi hasonlóságot a mássalhangzók alapján vizsgálva azonban teljesen megváltozik a térkép (7. ábra), a nyelvi hasonlóság a földrajzi közelséggel mutat együttjárást. A Gelence két hasonlósági térképe közt szemmel láthatóan is jelentős különbség tükröződik a mátrixok összevetése alapján készült korrelációs térképen is (5. ábra).

 

 

A székely nyelvjárások vokalizmusukban jobban hasonlítanak a dunántúli, mint a földrajzilag közelebbi mezőségi, valamint észak-keleti nyelvjárásokhoz: ez magyarázza, hogy a földrajzi távolság és a vokalizmus korrelációs térképén (4. ábra) keleten egyre alacsonyabb korrelációs értékekkel találkozunk. Mivel a konszonantizmus a keleti székely kutatópontokon egészen más mintázatokat mutat, amelyek a földrajzi távolság függvényében alakulnak (7. és 9. ábra), nem meglepő, hogy a vokalizmus és a konszonantizmus korrelációs térképén is rendre alacsonyabb értékekkel találkozunk kelet felé haladva.

 

 

A továbbiakban azt nézzük meg, milyen nyelvjárási alakulatok alakíthatók ki automatikusan a vokalizmus és a konszonantizmus hasonlósági mátrixa alapján, illetve azt, miért változhat egyes kutatópontok csoportosítása.