2.2. A magyar deklaratív kérdések formai jellemzői

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar eldöntendő kérdő mondatokat emelkedő-eső intonációjuk különbözteti meg a kijelentő mondatoktól. Az oroszhoz hasonlóan a kérdő mondatot morfológiailag is lehet jelölni, mert a beágyazott kérdő mondatokban kötelező -e szócska (vagy klitikum) egyes dialektusokban főmondatban is szerepelhet (Gyuris 2017; Kálmán 2001). A standard magyar nyelvben viszont a kérdő mondat jelöletlen formájának az emelkedő-eső intonációval rendelkező mondat tekintendő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az intonációs csúcs kötelezően az utolsó előtti szótagra, az eső dallam pedig kötelezően az utolsó szótagra esik. Ennek az intonációnak a teljes realizálásához egy legalább három szótagból álló megnyilatkozásra van szükség, két- vagy egyszótagú megnyilatkozás esetén az eső dallam alig, vagy egyáltalán nem valósul meg (Kálmán 2001; Varga 2002a,b). Az 1. ábra a kérdő mondat Varga (2002a) szerinti lehetséges dallamait egy ötszótagú szón illusztrálja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. ábra: A kérdő mondat dallamának variánsai Varga (2002a, (9ic), (9iic), (9iiic)) nyomán
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar deklaratív kérdéseknek többszörös emelkedő-eső dallamuk van (Gyuris 2019; Kálmán 2001). Varga (2010) szerint a deklaratív kérdésekben ismétlődő emelkedő-eső dallam azonos az eldöntendő kérdések egész megnyilatkozásra kiterjedő emelkedő-eső dallamával (lásd a 2. ábrát), vagyis a 3. ábrán szereplő karakterdallamok azonosak a 2. ábrán szereplő dallammal.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. ábra: Eldöntendő kérdő mondat intonációja Grice et al. (2000) és Varga (2010) nyomán
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. ábra: A deklaratív kérdés intonációja Varga (2010) nyomán
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár Varga (2008) szerint az intonációs frázis végét szünet kell, hogy kövesse, ezt a követelményt Varga (2010) felfüggeszti. Az ereszkedő kontúr (H-L%) ugyanis az intonációs frázis záró dallamának feleltethető meg, amit Varga lehetséges megnyilatkozás-záró kontúrnak (potentially utterance-final contour) nevez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Varga (2002a) 12 úgynevezett karakterdallamot különböztet meg; ezeknek az egyik csoportját azok az eső dallammal rendelkező kontúrok teszik ki, amellyel a kérdő mondatok és a deklaratív kérdések is rendelkeznek, ezek a lebegő-eső karakterdallamok (Varga 1994) (end-falling contours, Varga 2002a). Ez a csoport nem azonos az úgynevezett eső jellegű karakterdallam-csoporttal, melyek az állítást kifejező megnyilatkozásokat jellemzik (Varga 1994).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kérdések lebegő-eső karakterdallam-csoportjába tartozik a már említett emelkedő-eső dallam (lásd a 2. ábrát), valamint a szinttartó-eső és az ereszkedő-eső dallamok (lásd a 4. ábrát).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. ábra: A lebegő-eső karakterdallamok szinttartó-eső (bal) és ereszkedő-eső (jobb) változata (Varga 2002a, (10c)–(11c) nyomán).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Varga (2002a) szerint bár a 4. ábra jobb oldalán látható, ereszkedő-eső kontúrokat kérdő mondatok viselik, az ilyen kérdések célja nem az információszerzés, hanem inkább a beszélő hitetlenségének vagy meglepődésének kifejezése. A 4. ábra bal oldalán szereplő szinttartó-eső kontúr pedig szerinte olyan megnyilatkozásokat jellemez, melyek se valódi kérdést, se felkiáltást nem fejeznek ki egyértelműen.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A deklaratív kérdések jelentését tárgyaló szakirodalom rendszerint az emelkedő-eső intonációt említi e kérdéstípus formai megkülönböztető jegyeként. Azonban ha a 2. ábrán szereplő, kanonikus kérdéseket jelölő L*H-L% kontúr szerepel többszörösen a deklaratív kérdésekben (ahogy a 3. ábrán), akkor lehetséges, hogy a 4. ábrán szereplő szinttartó-eső és ereszkedő-eső dallamok is szerepelhetnek deklaratív kérdések többszörös karakterdallamaként, melyeket egységesen H*H-L% kontúrként írhatunk át. Ezt arra alapozom, hogy ha a Varga által megadott kontextusban „meghosszabbítjuk” azt az egy karakterdallamból álló példamondatot, amit illusztrál, akkor a („¬” által jelölt) szinttartó-eső kontúr csak többedmagával jelenhet meg a megnyilatkozáson.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(9)
Kontextus: Azt mondták, Angéla néni itt járt, amit furcsállok, mert fél órája találkoztam vele az utcán.
a. ¬Angéla néni?
b. ¬Itt járt az ¬előbb az ¬Angéla néni?
c. *¬Itt járt az előbb az Angéla néni?
(Varga 2002a, 40 nyomán)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A deklaratív kérdések itt tárgyalt két olvasatának jelentése alapján a következőt feltételezem: a megerősítést váró deklaratív kérdés karakterdallama emelkedő-eső (L*H-L%), ahogy azt Gyuris (2019) állítja, a meglepődést kifejező deklaratív kérdésé pedig H*H-L%. A megerősítést váró deklaratív kérdések ugyanis a beszélő bizonytalanságát fejezik ki, és így közelebb állnak a kanonikus kérdésekhez, mint a meglepődést kifejező deklaratív kérdések. Gussenhoven–Chen (2000) kimutatta, hogy magyar, holland és kínai anyanyelvű beszélők egyaránt inkább azokat a (mesterséges, jelentés nélküli karakterláncból álló) megnyilatkozásokat értékelték kérdésként (és nem állításként), melyekben későbbre esett az emelkedő-eső intonáció csúcsa. A megerősítést váró deklaratív kérdésekben a beszélő bizonytalansága tehát az, ami inkább „kérdésszerűvé” teszi a megnyilatkozást. A meglepődést kifejező deklaratív kérdésekből hiányzik ez a jelentéselem, ami indokolhatja, hogy a karakterdallam nem emelkedő, csak ereszkedő.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave