Az irodalom és saját korábbi vizsgálataink alapján feltételeztük, hogy a nők beszédében az alapfrekvencia értékei csökkennek, míg a férfiaknál ez a változás nem kimutatható. A jelen eredményekben csoportszinten statisztikailag nem igazolható ilyen eltérés a korábbi, csak felolvasott mondatokon végzett vizsgálatunkkal (Markó et al. 2021) szemben. Az eltérés alapvető oka az, hogy a korábbi vizsgálatban egy beszédtípust elemeztünk, a jelen tanulmányban azonban négyet. Fontos azonban kiemelni, hogy a 24 beszélőből 10-nél találtunk csökkenést beszélőnként legalább három beszédtípusban az alapfrekvencia mediánjában, míg emelkedést csak 3 beszélőnél dokumentáltunk. Ugyancsak fontos eredmény, hogy az első felvételen a 20–30 éves kor közötti női beszélők kilencen voltak, és közülük heten tartoznak a csökkenést mutató csoportba. Feltételezhetjük tehát, hogy bár csoportszinten nincs jelentős változás, akinél fennáll változás, annál a frekvenciaértékek csökkenése várható, illetve, hogy a huszonéves nőkre ez jellemző 10 éves intervallum alatt.

Azt is feltételeztük, hogy a hangterjedelemben nincs jelentős eltérés 10 év elteltével. Statisztikailag csoportszinten valóban nem találtunk jelentős eltérést, az egyéni különbségek azonban ebben a paraméterben is megjelentek: 3 főnél szűkebb, 6 főnél pedig tágabb hangterjedelmet kaptunk a második felvételen. Mindkét változás mértéke jelentősnek mondható, átlagosan 6 félhang körüli.

A hangközértékek változásának vizsgálatához két csoportba soroltuk a beszédtípusokat. A spontán és félspontán feladatok esetében a beszédszakaszokat, míg az olvasott szöveg és mondatok esetében a mondatokat tekintettük a hangközmérés tartományának. Míg a (fél)spontán beszédtípusokban 6 beszélő esetében szűkebb, 7 beszélő esetében tágabb, a felolvasott beszédtípusokban 11 beszélő esetében tágabb és 4 esetében szűkebb hangközöket mértünk a második felvétel során. Azon beszélők esetében, akiknél a (fél)spontán beszédtípusokban magasabb hangközértékeket kaptunk, a felolvasott beszédtípusokban is nagyobb értékeket dokumentáltunk. Ugyanakkor az olvasott beszédtípusok tágabb hangköze vagy bármelyik beszédtípuscsoport szűkebb hangköze nem jelentkezett a másik csoportban hasonlóan.

A vizsgálat korlátja, hogy viszonylag kevés, változatos hátterű adatközlő érhető utol utólagosan tervezett követéses vizsgálattal. Ugyanakkor a jelen vizsgálat előnye, hogy a legtöbb korábbi longitudinális vizsgálathoz mérten nagyobb számú adatközlővel és azonos körülmények között történt az adatrögzítés.

Elemeztük, hogy a beszélők egyes, a beszédre feltehetően ható tulajdonságai mutatnak-e összefüggést a jelen eredményekkel. Amennyiben a nők adatait a húszas és harmincas éveik között vetettük össze, várhatóbbnak találtuk az alapfrekvencia mediánjának csökkenését. Más tényezők elemzése nem mutatott hasonló összefüggést, ezek rendszeres elemzése, ezen tényezőkre célzott korpusz készítése adhat választ, szintúgy a beszédre ható számos további paraméter vizsgálata is jól hasznosítható lehet a későbbi alkalmazások során. Ilyenek pl. a felvétel időpontjának összevetése (férfiaknál reggeltől délutánig szignifikáns f0-emelkedést talált Garrett és Healey (1987), nők esetében nem találtak ilyen tendenciát), a hormonális hatások mind a nők, mind a férfiak esetében (vö. pl. Abitbol et al. 1999; Evans et al. 2008), illetve a beszédalkalmazkodás (pl. Campbell 2004).

A korábbi kutatások közül kevésben elemeztek közepes időtávokat. Rhodes (2017) nyolc adatközlő beszédét 7 évente rögzítette, de a teljes, 28 évnyi időtartamra vont le következtetéseket. Hasonlóan jártak el II. Erzsébet alapfrekvenciájának elemzésekor is (Mwangi et al. 2009; Reubold et al. 2010). Míg ez utóbbi tanulmányban a fiatal, középkorú felnőtt időszakaszban relatíve fokozatos csökkenést adatoltak, Rhodes (2017) több beszélőre végzett vizsgálatában látszik, hogy ezekben az életkorokban az egyes beszélőknél azonos életkorban mért értékek, illetve egy beszélőn belül két-két (időben eltérő) mérési pont összevetésében is nagyon változatosak az eredmények. Mindezek és a további irodalmi előzmények alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fiatal/középkorú beszélők esetében csoportszintű változási tendencia nem jellemző 10 év elteltével az alapfrekvencia-jellemzőkben, de az egyének szintjén végzett elemzések azt mutatják, hogy számos beszélőnél történik változás. Emellett a jelen tanulmányban az első felvételkor huszonéves női beszélők 10 év alatti f0-csökkenési tendenciája további vizsgálatok szükségességére hívja fel a figyelmet, amelyek az ebben az életkorban az egyes alapfrekvencia-jellemzőkre hatást gyakorló lehetséges tényezőket célzottan elemzik.

Az eredmények a beszélőn belüli és beszélők közötti variabilitás feltárásával többek között a beszélőazonosítás különféle területein alkalmazhatók. A kriminalisztikai vonatkozásokat tekintve jelentős és a gyakorlatban is hasznosuló eredményt is hozott a vizsgálat, hiszen az itt szereplő életkori intervallum a bűnügyi szempontból releváns beszélői életkori sávra vonatkozik (vö. Skarnitzl–Vaňková 2017). Egyrészt az azonos mondatok/szövegek felolvasásának egyénenkénti vizsgálata tanulsággal szolgál a hangtechnikai szakértői munka számára (vö. pl. Tatár et al. 2021). Mindemellett a jelen vizsgálat tárgyát is képező alapfrekvencia az igazságügyi hang-összehasonlítás egyik leggyakrabban alkalmazott paramétere, mivel a szöveg tartalmától függetlenül vizsgálható (nem kívánja meg azonos szegmentumok azonos hangkörnyezetben való előfordulását, ellentétben például a magánhangzóformánsok elemzésével), másrészről ugyanakkor ez az egyik legváltozékonyabb sajátossága az emberi beszédnek (Skarnitzl– Vaňková, 2017). Mindezek a tényezők teszik szükségessége a hasonló vizsgálatokat, amelyekben az f0-t befolyásoló különféle tényezők (például az életkornak a korábbi vizsgálatokhoz képest rövidebb távú) hatása megmutatkozik. A jelen kutatás közvetlen tanulságaként megfogalmazható, hogy a fiatal-középkorú férfiak esetében az alapfrekvencia-paraméterek összehasonlítása még viszonylag nagyobb időbeli eltérés (10 év) esetében is nagy valószínűséggel jól alkalmazható módszertani eszköz: az eltérések vélhetően (az esetek többségében) nem az életkori változásokból adódnak. Ezzel szemben ugyanebben a korosztályban a női beszélők azonosítása vagy verifikálása egymástól időben viszonylag távoli felvételek alapján módszertanilag aggályos.

A longitudinális elemzésre alkalmas magyar nyelvű korpusz építése és további bővítése általánosságban lehetővé teszi egy olyan referencia-adatbázis kialakítását, amelynek alapján nyomon követhetővé válik a beszéd általános, az életkorral történő változása, és hosszú távon viszonyítási alapként szolgálhat például a beszéd patológiás elváltozásainak detektálásához.