4. Következtetések

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vizsgálatban 20 relapszáló-remittáló szklerózis multiplexes beteg beszédének tempóját és fluenciáját vetettem össze 20 nemben, életkorban és végzettségben illesztett egészséges kontrollbeszélő beszédével. Az eredmények részben alátámasztották a hipotéziseimet. A betegcsoport szignifikánsan lassabb beszéd- és artikulációs tempót produkált, mint a kontrollcsoport (az 1. hipotézis igazolódott). Ez megfelel a szakirodalomban leírtaknak (vö. Noffs et al. 2018). Ugyanakkor egyes SM-beszélőkre nem volt jellemző a tempólassulás, hiszen a leggyorsabb artikulációt egy betegnél mértem. Az adatok azt mutatják tehát, hogy bár a betegek többsége lassabban beszél, mint az egészséges beszélők, van köztük olyan, aki képes a gyorsabb beszédre is. A kontrollbeszélők között is voltak olyanok (igaz, kis számban), akik az átlagosnál lassabb beszéd- és artikulációs tempót produkáltak. Mivel nem tudjuk, hogy milyen volt a betegek artikulációs és beszédtempója a betegség megjelenése előtt, ezért nem tudjuk, hogy a gyorsabb tempó már lassulás egy korábbi még gyorsabb tempóhoz képest, avagy a korábbi tempó megőrzése a betegség ellenére (ez valójában minden beszélőre igaz).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amíg az artikulációs tempót főképp a beszédszervek működésének gyorsasága határozza meg (de hatnak rá a beszédtervezési folyamatok is), addig a beszédtempó szoros összefüggésben áll a szünettartás jellemzőivel is. Az eredmények alátámasztották a szünetekre vonatkozó 2. és 3. hipotézist is, hiszen az SM-beszélők gyakrabban tartottak szünetet, illetve a néma szüneteik időtartama szignifikánsan hosszabb volt, mint a kontrollbeszélőké. A szünettartás jellemzőinek különbözősége a két csoportban többféle okra vezethető vissza. Egyrészt azt jelezheti, hogy a betegeknek több időre van szükségük a gondolataik megfogalmazásához, illetve az előző nap eseményeire való visszaemlékezéshez. Másrészt utalhat arra is, hogy nehezebb számukra a beszédszervek megfelelő működtetése. A szünetgyakoriság összefügg azzal is, hogy egy-egy beszédszakaszban kevesebb szótag hangzik el, azaz a betegek beszéde tagoltabbá válik. További elemzést igényel, hogy ez a tagoltság vajon kevésbé komplex nyelvi jelek létrehozásával jár-e együtt, illetve a szakaszhatárok/szünethelyek hol jelennek meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beszédtervezési nehézségek kapcsán azt feltételeztük (4. hipotézis), hogy a néma szünettől különböző megakadások gyakorisága is nagyobb lesz az SM-csoportban, mint a kontrollbeszélőknél. Ezek szintén a beszédtervezés és -kivitelezés problémáiról nyújtanak információt. Hipotézisünk azonban nem nyert alátámasztást: a két csoport között nem volt szignifikáns különbség sem az összes megakadás, sem az egyes típusok gyakoriságában. Ez azt jelenti, hogy a betegek a beszédprodukció során a kontrollszemélyeknél gyakrabban fellépő tervezési és kivitelezési nehézségeiket elsősorban a néma szünetek segítségével igyekeznek feloldani. Ugyanakkor megjegyzendő az is, hogy bár nem volt szignifikáns különbség a két csoport között, több beteg produkált az átlagosnál több megakadást, mint kontrollbeszélő. Érdemes lenne a beszélők számának növelésével ismét megvizsgálni a csoportok közötti különbséget.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A betegség kezdetétől eltelt idő elsősorban a szünetek megjelenését és ezáltal a beszédtempót befolyásolta. A közepesen erős szignifikáns korrelációk szerint minél több ideje volt beteg egy beszélő, átlagosan annál hosszabb szüneteket tartott, így annál nagyobb volt a beszédében a szünetarány. Ez a beszédtempó értékeiben fordítottan jelent meg: a betegség kezdete óta eltelt idő növekedésével a beszédtempó csökkent.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vizsgálatnak több korlátja is van, amelyek egyben további kutatási lehetőségekre hívják fel a figyelmet. Egyrészt az adatközlői szám tovább növelhető lenne a jobb statisztikai összevethetőség érdekében. Másrészt a betegek életkora, illetve a betegség kezdete és a felvétel ideje között eltelt idő nagy szórást mutat. Végül – bár a nemzetközi szakirodalomban hasonló méretű beszédmintákkal dolgoznak, hiszen a cél a gyakorlat számára is használható új diagnosztikai módszerek kidolgozása – lehetséges, hogy hosszabb beszédminták elemzése esetén a megakadások tekintetében is nagyobb különbségeket adatolhatnánk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eredmények megerősítik a főként angol anyanyelvű betegeknél megfigyelt temporális jellemzőket a szupraszegmentális szinten magyar anyanyelvű relapszáló-remittáló szklerózis multiplexes betegeknél is. További vizsgálatokat igényelnek az SM többi típusában is a beszéd temporális jellemzői és fluenciája, illetve fontos lenne longitudinális elemzések végzése is, hogy megértsük, hogyan függ össze a betegség előrehaladása a beszéd megváltozásával.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave