A /b/ előtti, potenciálisan zöngésítő környezetben a mögöttesen zöngétlen /s/ átlagosan kevesebb zöngearánnyal rendelkezett, mint a zöngés párja mindkét lexikai csoportban. Az 1. ábrán jól látható, hogy milyen széles skálán mozogtak az értékek a nem minimálpárok (szesz–mez) esetében (9,98% és 100,00% között találunk értékeket, átlag: 65,39±38,06%). Az /s/ még kevésbé volt zöngés /b/ előtt a minimálpár-csoportban (mész–méz), itt a minta alsó negyedében teljesen zöngétlen értékeket is találunk (átlag: 39,43±26,28%). A mögöttesen zöngés /z/ ebben a környezetben a vártnak megfelelően nagyarányú zöngét tartalmazott (nem minimálpárok: 93,22±18,65%, minimálpárok: 94,71±14,33%). Ezek alapján nem meglepő, hogy az /s/ és a /z/ zöngearány-különbsége szignifikánsnak bizonyult mindkét csoportban (l. 4. táblázat). A hatás mértéke a minimálpár-csoportban volt a nagyobb az R-négyzetek alapján. Ebben a csoportban a fix hatás (a mássalhangzó, annak mögöttes zöngéje) jelentős mértékben hozzájárul a talált különbséghez, és a beszélőnkénti konstans és random meredekség a mássalhangzóra ezt tovább erősítik. Megjegyezzük, hogy túlillesztés miatt a végső használt modell a nem minimálpár-csoport esetében csak a random konstanst tartalmazta a beszélőkre.

 

 

Érdekes eredményt kaptunk a /b/ előtti két zárhangot illetően. Míg a nem minimálpár-csoportban (net–led) mindkét hang megvalósulása szinte kivétel nélkül 100%-ban zöngés volt, addig a minimálpár-csoportban (vét–véd) a /t/-t sokkal kevésbé ejtették zöngével a kísérleti alanyok, ahogy a dobozdiagram az 1. ábrán jól mutatja. A mintában az értékek ebben a csoportban 8,93% és 100% között mozogtak, 63,96±32,05%-os átlaggal. Az illesztett modellek megerősítették mindezt (4. táblázat). Míg a /t/ és /d/ közti különbség nem volt szignifikáns a nem minimálpár-csoportban, addig a minimálpárok esetében a zöngearány szignifikánsan különbözött. A marginális R-négyzet értékek alapján elmondhatjuk, hogy a fix hatás (a mássalhangzó) jól magyarázza az adatokat, és a random hatások (beszélőnkénti random meredekség a mássalhangzóra) ezt jelentősen tovább erősítik. A végső használt modell a nem minimálpár-csoport esetében csak a random konstanst tartalmazta a beszélőkre; ebben a csoportban lényegében alig volt variabilitás az adatpontok között (azaz szinte mindenki teljesen zöngésen ejtette mind a /t/-t, mind a /d/-t).