A nem minimálpár-csoportba tartozó hangokat egy korábbi kísérletben vizsgáltuk, amelynek eredményeit részben már közöltük (Bárkányi–G. Kiss 2015; 2019). Azonban itt módszeresen össze fogjuk őket hasonlítani a minimálcsoportos párjukkal, illetve nemcsak a réshangokra és nemcsak bizonyos környezetekre fogunk koncentrálni, hanem az összes említett környezetre, ezáltal egy sokkal teljesebb elemzést igyekszünk nyújtani. A statisztikai elemzést is egységes keretben fogjuk ezúttal tárgyalni a két lexikai csoportra vonatkozóan.

Az első, nem minimálpáros kísérlet hat, míg a minimálpáros vizsgálat tíz kísérleti alany részvételével zajlott. Mindkét kísérletben egyetemi hallgatók vettek részt, életkoruk 19 és 30 év között mozgott (átlag: 21±3,2 év). Minden mondatot (köztük tíz töltelékmondatot is) ötször olvastak fel a kísérleti személyek. A végleges elemzésből a töltelékmondatokat és az első felolvasást kivettük, ezek a felolvasások a kísérleti helyzet szokatlansága miatt ugyanis még kevéssé tekinthetők természetesnek, és nagyobb az esélye a többszöri rontásnak is. Összesen tehát négy ismétlést használtunk fel. A nem minimálpár-csoportban így 6 beszélő 28 mondatának 4 ismétlését dolgoztuk fel, összesen tehát 672 adatpontunk volt itt (egy-egy célhangra vetítve ebben a csoportban 24 adatpont állt rendelkezésre mindegyik hangkörnyezetben). Míg a minimálpár-csoportban 10 beszélő 28 mondatának 4 ismétlését dolgoztuk fel, így összesen 1120 adatot nyertünk ki (egy-egy célhangra vetítve ebben a csoportban 40 adatpont állt rendelkezésre mindegyik hangkörnyezetben). Az egész vizsgálat adatainak száma tehát 672 + 1120 = 1792 volt.

A felvételeket a SpeechRecorder segítségével rögzítettük (Draxler–Jänsch 2004). A mondatokat a program randomizálta, és ezeket a randomizált mondatokat olvasták fel a kísérleti személyek monitorról. A felolvasásra minden egyes mondat esetében 4 másodperc állt rendelkezésre, ezáltal biztosítani tudtunk egy viszonylag egységes beszédtempót, amely nem volt se túl gyors, se túl lassú. A felvétel elkészítéséhez Audix f50 mikrofont és Art USB Dual Pre preamplifiert használtunk, a kísérlet lebonyolítására csöndes, zajmentes szobában került sor az ELTE BTK Angol Nyelvészeti Tanszékén.

Az elkészült felvételeket a Praat programban (Boersma–Weenink 2021) dolgoztuk fel és elemeztük. A célszavakban a mássalhangzó előtti magánhangzó, a mássalhangzó, illetve (ha volt) a mássalhangzó utáni hang határait kézzel jelöltük. A /t/ és a /d/ esetében külön jelöltük a zárszakaszt és a felpattanás szakaszát. A réshangok határait a rés indulásától a rés befejeztéig jelöltük. A zöngearány megállapításához a felpattanást nem számítottuk bele, csak a zárszakaszt. A hanghatárok, illetve a zönge jelenlétét manuálisan állapítottuk meg a spektrogramok és az oszcillogramok alapján. A zönge jelenlétének megbízhatóbb megállapításához a felvételekből a felső frekvenciákat kiszűrtük (kísérleti személytől függően a 300–500 Hz feletti frekvenciákat), az így kapott oszcillogramokban a periodikus hullámformákat tartottuk zöngének (l. pl. G. Kiss 2013). A zöngés szakasz végét a periodikusan ismétlődő hullámok megszűnése jelezte. A bejelölt szakaszok hosszának méréseit egy erre a célra létrehozott Praat-szkripttel automatikusan végeztük. A szkript által létrehozott adattáblákat használtuk a statisztikai elemzésekben. Ebben a vizsgálatban csakis a zönge hosszának vizsgálatára szorítkozunk, ugyanis a célmássalhangzók előtti magánhangzók hossza a két csoportban mindegyik környezetben szignifikánsan különbözött (mögöttesen rövid /ε/ a nem minimálpár-csoportban, míg hosszú /eː/ a minimálpár-csoportban), így a magánhangzó hosszát és ennek alapján a magánhangzó–mássalhangzó hosszarányát ebben a kísérletben módszeresen nem tudtuk összehasonlítani.

A statisztikai elemzéseket az R szoftverben (4.0.2. verzió, R Development Core Team 2020) hajtottuk végre. Az adatfeldolgozás és az ábrák elkészítése során a tidyverse különféle csomagjait (Wickham et al. 2019) és a patchwork csomagot (Pedersen 2020) használtuk. A zönge időtartamának elemzéséhez lineáris kevert modelleket állítottunk fel. A statisztikai modelleket az lme4 R-csomag (1.1.27.1-es verzió, Bates et al. 2015) segítségével hoztuk létre. A p-értékek meghatározásához szükséges szabadságfokokat az lmerTest csomagban (3.1.3-as verzió, Kuznetsova et al. 2017) található Satterthwaite-közelítés segítségével számoltuk ki. A modellek fix hatása a mássalhangzó mögöttes zöngestátusza volt (azaz, hogy mögöttesen zöngétlen vagy zöngés volt-e), illetve a lexikai státusz („minimálpárság”) – azaz, hogy a vizsgált hang a nem minimálpár- vagy a minimálpár-csoporthoz tartozott-e. A modell randomhatás-szerkezete a beszélőket tartalmazta. A random hatásokra egyéni metszéspontokat/konstansokat („intercept”) és a beszélőkre meredekséget („slope”) is számoltunk. Ha túlillesztés miatt a modell ezzel a teljes szerkezettel nem konvergált az alapbeállításban használt Nelder-Mead optimalizálóval, akkor a „BOBYQA” optimalizálót állítottuk be (Bound Optimization by Quadratic Approximation). Ha a modell ezzel a beállítással sem konvergált, illetve ha a vizsgált csoportban az adott paraméterre nem mutatkozott a beszélők között jelentős variabilitás („singularity” hiba), akkor a random szerkezetből mindig kivettük a random meredekséget a beszélőkre. Ilyenkor mindegyik modellünket hiba nélkül tudtuk illeszteni az adatokra. Ha a randomhatás-szerkezetet a fentiek alapján egyszerűsítettük, azt mindig jelezzük az eredmények ismertetésekor. A marginális és a kondicionális hatásnagyságra a szövegben „R2m” és „R2c”-ként fogunk hivatkozni, kiszámításukhoz pedig a MuMIn (Bartoń 2020) csomagot vettük segítségül. Ahhoz, hogy a modellek komponenseit táblázatos formában tudjuk összefoglalni, a broom.mixed csomagot (Bolker–Robinson 2021) alkalmaztuk a paraméterek kinyeréséhez. A lineáris kevert modelleket részletező táblázatokban meghagytuk a bevett angol nyelvű megnevezést a konstansra/metszéspontra/b0-ra („(Intercept)”), illetve a meredekségi együttható (b) nevét is meghagytuk abban az angol nyelvű formában, ahogy a modellünkben hívtuk („sound” = az összehasonlított mássalhangzó; „minpair” = az összehasonlított lexikai csoport).