A vártnak megfelelően a gemináták (típustól függetlenül) hosszabban realizálódtak a szingletonokhoz képest, átlagos teljes időtartamuk 146,0±25,0 ms, míg a szingletonoké 91,6±11,9 ms volt. Az egyes beszélők átlagértékei 75,6–107,6 ms közötti értékeket vettek fel a szingletonokra és 122,3–168,8 ms-osat a geminátákra. A statisztikai elemzés szerint a kvantitásnak szignifikáns hatása van a teljes időtartamra: F (1, 561) = 1026,01; p < 0,001. Mind a szingletonok, mind a gemináták rövidebben valósultak meg a négy szótagos szavakban, mint a két szótagosakban. Az időkülönbség szignifikánsnak bizonyult a szóbeli helyzet szerint: F (1, 561) = 84,47; p < 0,001. Ennek hátterében vélhetően a szóhosszúság, illetőleg a hangsúlyos-hangsúlytalan pozíció időtartamokra gyakorolt hatása állhatott (pl. Kassai 1979; Mády et al. 2017; Markó et al. 2018).

 

 

Az egyes geminátatípusok teljes időtartamát vizsgálva azt találtuk, hogy a lexikális és az asszimilációs gemináták (vagyis a valódi gemináták) egymáshoz hasonló időtartamot vettek fel (138,2±19,6 és 140,8±19,7 ms), míg az álgemináták hosszabb időtartamban (160,2±29,3 ms) realizálódtak. Szignifikáns eltérés mutatkozott a geminátatípusok között: F (3, 559) = 539,36; p < 0,001. A páronkénti összehasonlítás szerint a szingletontól minden geminátatípus szignifikánsan különbözött (p < 0,001), a geminátatípusok közül pedig az álgeminátától tértek el a lexikális és az asszimilációs gemináták (p < 0,001), de a két utóbbi között nem volt szignifikáns különbség. A szóbeli helyzet hatása ebben a modellben is szignifikánsnak mutatkozott: F (1, 559) = 124,31; p = 0,01. Mindegyik geminátatípus rövidebb időtartamban realizálódott, ha a hosszabb példaszóban vizsgáltuk.