A spontán és félspontán beszédtípusokra kapott eredményeket a 6.a ábra mutatja be. Az n04, n05, n08 beszélők beszédében a spontán és félspontán beszédtípusokban a második felvétel során alacsonyabb és többnyire szűkebb tartományban megvalósuló hangközöket mértünk, akárcsak az f10 és f11 beszélőknél. Az említett nők esetében jellemző volt, hogy a hangközök tartománya is nagymértékben szűkült, magasabb értékek nem jelentek meg a második felvételen, az alacsonyabb értékek maradtak jellemzők. Az öt beszélő esetében a csökkenés a mediánértékeket összevetve átlagosan 4,20 félhang (szórás: 3,56 félhang). Ezzel szemben n02, n07 és n11, valamint f01, f02, f04, f09 esetében magasabb hangközértékeket kaptunk a második felvétel időpontjában ezekben a beszédtípusokban. Az emelkedés mértéke a hangköz mediánjaiban alacsonyabb, mint a csökkenés mértéke a fenti beszélők esetében, átlagosan 1,43 félhang (szórás: 0,94 félhang).

 

A lineáris kevert modell alapján a spontán és félspontán beszédtípusokban azt találtuk, hogy a hangközértékek esetében a három fix hatás (felvételi időpont, nem, beszédtípus) közül a nem bizonyult szignifikánsnak (F (1, 22,0) = 4,36, p = 0,048). A hatásnagyság ugyanakkor nagyon alacsony, azaz főként további, a jelen vizsgálatban nem elemzett paraméterek játszanak szerepet a hangközértékek alakulásában (r2m = 0,036, r 2c = 0,293).

A felolvasott szöveg és a felolvasott mondatok esetében sokkal szembetűnőbb eltéréseket találtunk (6.b ábra), mint a spontán és félspontán beszédtípusok adataiban. Öt nő és hat férfi esetében a második felvétel időpontjában magasabb hangközértékeket kaptunk, mint az első felvétel idején (átlag: 2,66 félhang, szórás: 1,93 félhang). Ebben a két beszédtípusban nem volt jellemző, hogy az eltérés a szórástartomány megnövekedéséből fakadt volna, a teljes, használt hangköztartomány volt tágabb a második időpontban. Egyedül n11-nél található olyan eredmény, ami miatt nem teljesen evidens a hangközök tágabbá válása, mégpedig az, hogy a két olvasott szövegtípus között akkora az eltérés a hangköz-tartományokban az első és a második felvételen is, hogy a változás mértéke ezen eltérésnél kisebb, bár mindkét beszédtípusban jelentkezik. Feltételezhetően az áll a háttérben, hogy a tartomány kihasználása változott a beszélő beszédében, tágabb hangközű dallammeneteket alkalmazott a második felvétel során.

Négy beszélő (két nő, két férfi) esetében találtunk mindkét olvasott beszédtípusban alacsonyabb hangközértékeket a második felvétel során, mint az elsőben, de a csökkenés mértéke jóval nagyobb változatosságot mutat (átlag: 2,51 félhang, szórás: 3,34 félhang) azon beszélőknél mért változatosságnál, akiknél a hangköz tágulása volt jellemző.

A hangközváltozások tekintetében is elmondható, hogy egyéni tendenciák, akár jelentős eltérések fedezhetők fel néhány beszélőnél, ám ezek egymásnak ellentmondhatnak, így nem jelenik meg a felvételi időpontok között csoportszintű változási mintázat a négy beszédtípusban. Emellett a hangközváltozásokban sem találtunk egységes tendenciát az életkor szerint.