Ebben a tanulmányban egy olyan vizsgálatot mutatunk be, amelyben fiatal/középkorú felnőtt nők és férfiak alapfrekvencia-jellemzőinek változását elemeztük négy beszédtípusban: spontán és félspontán beszédben, szöveg- és mondatolvasásban. A vizsgálati kérdéseket részben az motiválja, hogy a beszélőazonosítás során a beszédminták gyakran néhány év különbséggel állnak rendelkezésre egy-egy beszélőtől, de ezekről a középtávú longitudinális változásokról még kevés elemzés készült. A jelen kutatásban a kiinduló kérdés az volt, hogy a korábbi munkáinkban talált változások, azaz a nők esetében a csökkenő alapfrekvencia több beszédtípusban vizsgálva következetesen kimutatható-e. Azaz a jelen tanulmányban azoknál az adatközlőknél értelmeztük változásként a két felvételi időpont között talált eltérést, akiknél több beszédtípusban is azonos irányú változást mértünk: az f0-medián és a hangterjedelem esetében három vagy négy, a hangköz esetében a két–két beszédtípuscsoportban történt hasonló irányú változás. További kérdéseink, hogy a férfiak beszédében találhatók-e az alapfrekvencia változásában csoportszintű, a beszédtípusokban következetesen kimutatható változások, illetve hogy mindkét nem esetében a hangterjedelem és a hangköz értékeiben következik-e be változás a vizsgált középtávú idő elteltével.

Feltételeztük, hogy a nők beszédében az alapfrekvencia alacsonyabb 10 év elteltével, a férfiaknál azonban nem vártunk csoportszintű tendenciát. Feltételeztük, hogy a hangköz tágabb mindkét beszélői csoportban a második felvételen, míg a hangterjedelem nem mutat csoportszintű változást. Azt is feltételeztük, hogy az egyéni eltérések jellemzőek.