Mády Katalin, Markó Alexandra (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIV. • Fonetikai tanulmányok
›
A magyar deklaratív kérdések karakterdallamának vizsgálata percepciós kísérlettel
›
3. Percepciós kísérlet
›
3.5. Fennmaradó kérdések

3.5. Fennmaradó kérdések

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 7. és 8. ábrákon látható, hogy a „megerősítés” és a „kérdés” olvasat mindkét kísérlet esetében sokkal gyakoribb válasz, mint a „meglepődés”. Erre egy lehetséges magyarázat lehet az, hogy a meglepődést kifejező olvasatra is illik az a leírás, hogy „megerősítést vár”. Ugyanis ha egy beszélő úgy dönt, hogy meglepődésének hangot ad, akkor ezt teheti azzal a céllal, hogy beszélgetőpartnerétől több információt szerezzen az adott propozícióról. Ennek eredménye lehet az, hogy az adott propozíció a common ground, vagyis a beszélgetőpartnerek által kölcsönösen igaznak tekintett tények halmazának része lesz. Lehetséges, hogy a résztvevők ebben az értelemben tekintették „megerősítést váró” megnyilatkozásnak a H*H-L% kontúrral rendelkező megnyilatkozásokat. A kitöltőelemeknél a megerősítést váró és meglepődést kifejező megnyilatkozások közti kontraszt sokkal élesebb (lásd a 6. ábrát), de ez köszönhető annak is, hogy formailag a kitöltőelemek közt a meglepődést kifejező megnyilatkozások egyike sem kérdés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 8. ábrán az is látszik, hogy a „kérdés” opciót mindegyik kontúr esetén többször választották a résztvevők, mint a „megerősítés” opciót a 7. ábrán. Ennek a lehetséges oka az, hogy a „kérdés” címke mindegyik célmondatra ráillik, hiszen egyrészt mindegyik a kérdésekre jellemző H-L% dallammal zárul, másrészt az elsődleges beszédaktus még a meglepődést kifejező megnyilatkozások esetén is kérdés, ugyanis ugyanazokkal a válaszpartikulákkal lehet rájuk felelni (igen/nem), mint az elfogulatlan eldöntendő kérdésekre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben a tanulmányban csak az alapfrekvencia szerepét vizsgáltam, de könnyen lehet, hogy a deklaratív kérdések egyéb prozódiai eszközökkel is jelzik az jelentésbeli sajátosságaikat. A hangerő, a hangszín vagy az időtartam manipulálásával pontosabb képet kaphatunk mind a deklaratív kérdések formai jelöltségéről, mind a formai jegyeknek a jelentéstani jegyekkel való összefüggéséről. Az eredményeket befolyásolhatta az a tény, hogy a stimulusok alapjául szolgáló megnyilatkozások elfogulatlan kérdést fejeztek ki. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a „meglepődés” opciót összességében kevesebbszer választották a résztvevők, mint a „megerősítést” vagy a „kérdést”. Ezt a kételyt eloszlathatja az, ha a stimulusok alapjául szolgáló megnyilatkozások független változóként szerepelnek a kísérletben, vagyis ha kérdéseket is és meglepődést kifejező megnyilatkozásokat is alávetünk az alapfrekvencia-manipulációknak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 9. és 10. ábrák tanúsága szerint a stimulust alkotó szó szófaja jelentősen befolyásolta a H*H-L% stimulusok megítélését, ugyanis a főnevek (melyek mind tulajdonnevek voltak) esetében a résztvevők többször választották a „meglepődés” opciót. Hogy mi áll e tendencia mögött, az még megválaszolásra vár.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy a 2.1. pontban említettem, megerősítést váró deklaratív kérdést mondhat az a beszélő is, akinek elfogultsága nem a megnyilatkozás közvetlen kontextusából származik, hanem korábbról. Példa erre a Beun (2000) által gyűjtött párbeszéd-fragmentum, mely egy holland telefonos korpuszból származik. Tömörített magyar fordítása (13)-ban látható.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(13)
Kontextus: Telefonon érdeklődnek a Schiphol reptér információs szolgálatánál a Helsinkibe tartó járatokról.
  1. A: Több járat is van. Van egy 9 óra 10 perckor, egy 11 óra 10 perckor, és egy 17 óra 30 perckor.
  2. B: %És ^három ^órás az ^út?
(Beun 2000 és Gyuris 2019 nyomán)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A betelefonáló (B) már a párbeszéd előtt tudhatta, hogy az út háromórás, és a megnyilatkozás kontextusa nem szolgált semmi olyan jelenséggel, amit kontextuális bizonyítékként könyvelhetnénk el. Gunlogson (2008) ezért azt javasolja, hogy kontextuális bizonyíték helyett a kontextusnak valamilyen releváns jegye okot adhat a deklaratív kérdés használatára; jelen esetben ez a Schiphol alkalmazott (A) szakértelme a Schipholról induló járatok terén. A (13b)-ben szereplő megnyilatkozást többszörös emelkedő-eső dallammal elfogadhatónak ítélem, bár Gyuris (2019) szerint pragmatikailag rosszulformált, így elfogadhatósága kérdéses. Amennyiben a magyar deklaratív kérdések lehetnek már kiinduló meggyőződésükben elfogultak, ez a tény nem változtat a 2. táblázatban megfogalmazott összefüggéseken. Ez a deklaratív kérdés csak a kiinduló meggyőződéseiben tér el a táblázatban szereplő, megerősítést váró deklaratív kérdéstől, ugyanis a beszélő kiinduló meggyőződése, P(p) = P(∼p) helyett 1 > P(p) > P(∼p) szerepel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy a bevezetőben említettem, a deklaratív kérdések kifejezhetnek hitetlenséget is. Farkas–Roelofsen (2017) (14)-ben szereplő példája Gyuris (2019) szerint magyarul emelkedő-eső intonációval rendelkezik, Varga (2002a) viszont a hitetlenséget a szinttartó-eső karakterdallamhoz rendeli.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(14)
a. The square root of nine is two?
(Farkas–Roelofsen 2017)
b. A ^kilenc ^gyöke ^kettő?
(Gyuris 2019)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hitetlenséget kifejező deklaratív kérdések releváns pragmatikai jegyei a következők: a beszélő kiinduló meggyőződése P(p) < P(∼p), vagyis valószínűbbnek tartja, hogy a kilenc gyöke nem kettő; a kontextuális bizonyíték azt sugallja, hogy p igazságának valószínűsége nagyobb, mint annak a valószínűsége, hogy p hamis; de a létrejött meggyőződés mégis megegyezik a kiinduló meggyőződéssel, azaz P(p) < P(∼p). A 3.4. pontban felvázolt összefüggések alapján a hitetlenséget kifejező deklaratív kérdések karakterdallamának L*H-L%-nak, vagyis emelkedő-esőnek kell lennie, ahogy Gyuris (2019) is feltételezi. Ha ez így van, felmerül a kérdés, hogy akkor mi különbözteti meg ezt az olvasatot a szintén L*H-L% kontúrral rendelkező, megerősítést váró deklaratív kérdésektől. Erre a kérdésre a választ minden bizonnyal a hosszabb, több karakterdallam sorozatából álló deklaratív kérdések vizsgálata adhatja meg. Elképzelhető, hogy a megerősítést váró és a hitetlenséget kifejező deklaratív kérdések közti különbség épp a karakterdallamok kezdő alapfrekvenciája közötti lesodródás (downdrift) mértékében rejlik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát a fent említett kérdések mindegyikénél alapvetőbb az, hogy mindenekelőtt hosszabb, vagyis több karakterdallamból álló deklaratív kérdéseket vizsgáljunk: enélkül a deklaratív kérdések intonációjának jellemzése nem lehet teljes. Az egyes karakterdallamok kezdő alapfrekvenciájának összehasonlítása, azok csökkenésének mértéke eltérő lehet a deklaratív kérdések különböző olvasatai esetén. A hosszabb megnyilatkozások vizsgálata előtt azonban szükséges, hogy előbb az egyes karakterdallamokat jellemezzük.
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave