Ylinen és munkatársai (2009) különböző hangsúlymintázattal rendelkező finn szavak és álszavak feldolgozását vizsgálták. A tanulmányban ismerős (trochaikus) és ismeretlen (jambikus) hangsúlymintázatokat mutattak be passzív kakukktojás paradigmában. Az eredmények szerint az ismeretlen hangsúlymintázatú álszavak két EN-t váltottak ki a szavak első és második szótagjához kapcsolódóan, amelyeket úgy értelmeztek, mint az első szótagon a hangsúly váratlan hiányát, illetve a második szótagon a hangsúly nem várt megjelenését. Az ismerős hangsúlymintázatú szavak egyetlen EN-t váltottak ki a középső idői ablakban, amit a szó lexikális státuszbeli változásának detekciójaként értelmeztek. Az ismeretlen hangsúlymintázatú szavak pedig egyetlen EN-t váltottak ki a hangsúly megjelenésével kapcsolatban, a második szótagon.

Zora és munkatársai (2016) a török nyelvű szóhangsúly feldolgozását vizsgálták. A résztvevőknek szó- és álszóingereket mutattak be, amelyek a hangsúlymintázatban különböztek: a jambikus mintázatú ingerek mindig standardok, a trochaikus mintázatú ingerek pedig deviánsok voltak. A szerzők manipulálták a hangsúlyt létrehozó akusztikai jellemzőket (f0, spektrális egyensúly, időtartam, illetve az összes jellemző együttes megváltozása). Az eredmények azt mutatták, hogy a prozódiai jellemzők változásai mind a szavak, mind az álszavak esetében EN-eket váltottak ki, de feldolgozási különbségek voltak a hangsúly akusztikai jellemzői között. A legkiugróbb jellemző az f0 volt, amelynek változása a szavakban EN-t, álszavakban pedig frontális P3a-t váltott ki. A P3a egy olyan EKP-komponens, amely a kiugró ingerekre való automatikus felfigyelést tükrözi, és a passzív kísérleti helyzetekben akkor jelenik meg, amikor a standarddeviáns különbség különösen kiugró. A szerzők szerint ez arra utal, hogy a f0 a török nyelvben szerepet játszik a lexikális hozzáférésben, továbbá, hogy a török nyelvben az f0 lexikailag meghatározott. Ugyanezek a szerzők (Zora et al. 2015) két specifikus jellemző, az f0 és az intenzitás szerepét vizsgálták az angol nyelvű hangsúlyfeldolgozásban. A résztvevők az upset ’feldúlt’ szót, az ukfet álszót és hangsúlybeli minimális párjukat hallották. A trochaikus hangsúlyú deviánsok a jambikus hangsúlyú standardokhoz képest f0-ban, intenzitásban vagy a kettő kombinációjában különböztek a standardoktól. Minden deviáns kiváltotta az EN-t, bár az intenzitás változása kisebb EN-eket váltott ki álszavakban, mint az f0-é, ami azt mutatja, hogy mind az f0, mind az intenzitás fontos a szavak hangsúlyának meghatározásában.