A kutatási kérdések vizsgálatához egy produkciós vizsgálatot terveztünk, melyben akusztikai és artikulációs adatokat gyűjtöttünk és elemeztünk 9 felnőtt női beszélő anyagán. A beszélők életkora a felvételkészítéskor átlagosan 25,2±5,9 év volt, saját bevallásuk szerint aktuálisan egészségesek és ép hallók voltak, továbbá nem rendelkeztek semmilyen felismert beszédhibával. A kísérlet előtt mindegyiküket informáltuk a felvételkészítés menetéről, idejéről, a használandó eszközről, adataik álnevesített kezeléséről, valamint a törvényben foglalt jogaikról szóban és írásban, ami után a résztvevők beleegyező nyilatkozatot írtak alá. A kísérletben /pV1pV2pV3pV4/ szerkezetű álszókat rögzítettünk „mondatszerű” ejtésben, azaz önálló közlésként, ezzel kontrollálva a prozódiai megvalósulást (1. táblázat). Így a mondat- és szóhangsúly a vizsgált hangsorokban mindig az első szótagra esett, és a közlések során egyöntetűen ereszkedő beszéddallam valósult meg. A koartikuláció vizsgálatához legalább két eltérő minőségű magánhangzó szükséges: a jelen kísérletben a más nyelvekkel való összevethetőség érdekében, illetve a különbségek dimenzióinak minimalizálása érdekében indukáló (vagy trigger) és célmagánhangzóként is az /u/-t és /i/-t használtuk. A hangsorokban az összes mássalhangzó az előzménykutatásokkal egyezően (vö. Cho 2004; Mok 2011; 2013) a bilabiális zöngétlen felpattanó /p/ volt, melynek a produkciója (a képzésbe bevont artikulációs szervek eltérése révén) kevéssé interferál a szomszédos magánhangzók ejtésével, és a legkevésbé határozza meg saját képzési sajátosságaiból fakadóan a koartikuláció irányát (Recasens 1999).