A jelen vizsgálatban azt a kérdést elemeztük, hogy van-e eltérés a magánhangzók közötti koartikuláció hatásában az irány szerint a magyarban. Noha csak részben, de az eredmények mutatták az előrefelé ható koartikuláció dominanciáját a magánhangzók centralizációjában (és ebben a tekintetben az általunk ismert egyetlen korábbi kutatásban találtakkal ellenkező eredményekre jutottunk), a megvalósulások homogenitásában azonban nem. Nem várt eredmény továbbá, hogy az anticipációs (regresszív) koartikuláció hatását lényegében egyáltalán nem tudtuk kimutatni. Kutatásunk olyan további elemzéseket sürget, melyek a magánhangzók közötti koartikulációs változatosság lehetséges aspektusait elemzik a lehetséges befolyásoló tényezők és más nyelvek viszonylatában is. Úgy véljük, hogy eredményeink hozzájárulnak annak a bonyolult és máig nem teljesen feltárt kérdésnek a megválaszolásához, hogy mire is vezethető vissza a mássalhangzón átívelő, magánhangzók közötti koartikuláció, és milyen tényezők befolyásolhatják a hatását.