A hangterjedelem eredményeit az 5. ábra mutatja be.

 

 

Négy nő esetében azt láthatjuk, hogy a hangterjedelem-értékek csökkentek a második felvételi időpontra. Az n04-es beszélő esetében ez mind a négy, míg az n03, n05 és n08 esetében két-két beszédtípust érintett. Ez átlagosan 6,00 félhanggal (szórás: 2,83 félhang) szűkebb frekvenciatartományt jelent az érintett beszédtípusokban. Hat beszélő produkciójában emelkedést mértünk, átlagosan 6,64 félhangnyit (szórás: 2,85 félhang). Összességében a hangterjedelemben mért eltérések sem a nők, sem a férfiak esetében nem bizonyultak szignifikánsnak a Sheirer‒Ray‒Hare-próba alapján. A próba a beszédtípusok között a férfiak esetében mutatott szignifikáns eltérést (H (3, 88) = 7,93, p = 0,047). A nők esetében nem találtunk szignifikáns különbséget a beszédtípusok között, viszont az 5. ábrán látható, hogy azoknál a beszélőknél, akiknél a nagyobb hangterjedelem-értékek előfordulnak, ezek nagyrészt a spontán és félspontán beszédtípusoknál, és csak néhány esetben az olvasott beszédtípusoknál jelentkeznek. A beszédtípusnak a csoportra jellemző egységes hatása nincs, de vannak személyek, akiknél az olvasott és spontán beszédtípusok mentén legalább az egyik felvételükön eltér a hangterjedelem.