A vizsgálathoz a BEA adatbázisra épülő Longitudinális korpusz anyagait használtuk fel. A BEA adatbázis egy 2008-tól épített, azonos felvételi körülmények között, azonos felvételi protokollal rögzített, felnőtt, magyar anyanyelvű beszélőktől származó beszédmintákat tartalmazó adatbázis (Neuberger et al. 2014). A Longitudinális korpusz a korábbi BEA-beszélők közül elérhető, újbóli felvételbe beleegyező adatközlők beszédmintáit tartalmazza (é-l). A második felvétel időpontját az első után 10-11 évben határozzuk meg, azaz egy felnőtt beszédváltozása tekintetében középtávú utánkövetés történik. A középtávot az alapján határoztuk meg, hogy például kriminalisztikai célú vizsgálatoknál szokásos a kéthetes eltérés a felvételek között (vö. Sztahó et al. 2021), míg több évtizedes utánkövetésre is több példát szolgáltat a szakirodalom (vö. pl. Mwangi et al. 2009; Reubold et al. 2010). A Longitudinális adatbázis esetében a második felvétel protokollja az első felvételére épül, azaz a korábbi spontán/félspontán témák azonosak, a felolvasandó szöveg azonos, a felolvasandó és hallás után megismétlendő mondatok pedig a korábbi mondatok közül kerültek ki. Ezen felül egy új, négyszeri felolvasást tartalmazó rész szerepel a felvételeken egyes fonetikai jelenségek vizsgálatára, valamint az egyéni kiejtési variancia további elemzésére.