A nyelvi jelenségek közül várhatóan azok lesznek meghatározóbbak a nyelvjárások közti viszonyrendszerek alakításában, amelyek kevésbé mutatnak együttjárást a földrajzi távolsággal, vagyis kisebb-nagyobb mértékben megtörik a nyelvjárási kontinuumot. A mássalhangzók dialektometriai elemzésekor kialakított mátrixot összevetve a földrajzi távolságokon alapulóval azt látjuk, hogy Mantel-teszttel kiszámítva a két mátrix közötti korrelációt 1-hez közeli értéket kapunk (r = 0,802), ami azt jelenti, hogy a konszonantizmusból adódó nyelvi hasonlóság leginkább a földrajzi távolság függvényében alakul. Térképre vetítve a Pearson korrelációs együttható értékét az egyes kutatópontok esetében (3. ábra) azt látjuk, hogy a kutatópontok túlnyomó többsége 0,9 körüli értéket mutat, a nyelvterület középső részén valamivel gyengébb (0,8 körüli) értékeket találunk, összességében véve igen erősnek mutatkozik az együttjárás a földrajzi, illetve a mássalhangzók összevetése alapján kiszámított nyelvi távolság között. Kifejezetten alacsony értékeket csak olyan kutatópontok esetében találunk, amelyek (a mássalhangzók összevetése alapján is) leginkább térben távoli kutatópontokkal mutatnak nagyobb hasonlóságot: a délvidéken Piros és Kórógy, illetve a 20. században Bukovinából áttelepültek esetében, a Dunántúl déli részén, Tolna és Baranya határán.