Az utóbbi időben elterjedtté vált az a nézet, hogy a szakfordítás „kulturálisan kötetlen” jelenség, ritkán fordulnak elő benne a reáliákat érintő problémák, hiszen a szakmai információk kulturálisan megosztottak, nem köthetők „helyhez”. Azonban a lokalizáció jelensége rámutat, hogy adaptációra szakfordítások esetében is szükség van, illetve éppen ezt a problémát elkerülendő jelent meg a termékek és szolgáltatások internacionalizációja, majd a dokumentáció internacionalizációja is. Természetesen előfordul, hogy az internacionalizáció nem sikerül tökéletesen; ekkor találkozunk például azzal a jelenséggel, hogy a forrásnyelvi szöveg nem tölti be kommunikációs célját. Ez utóbbit Dróth is a forrásszöveg hibájaként említi (Dróth, 2013), amelynek szerinte az az oka, hogy globalizálódó világunkban egyre több olyan angol nyelvű szakszöveg készül, amelyet más kultúrából érkezők hoznak létre. Ezek a szövegek az internacionalizáció révén legtöbbször végül beilleszkednek az angolszász hagyományokat és normákat követő írások közé, azonban számos olyan szöveg marad, amely nem megy át ilyen folyamaton. „Ezek esetében fordítás előtt a fordítónak kell végiggondolnia a forrásnyelvi szöveg hiányosságait (például műfaji jegyek, regiszter) és azt, hogy a célnyelvi szövegnek milyen környezetben milyen funkciót kell ellátnia, s eszerint milyen műveletekre van szükség” (Dróth, 2013, 65).