Fordításszolgáltató 1 esetében nincs egy általánosan meghatározható folyamat. A projektfolyamat lépései mindig az ügyfél igényeihez vannak igazítva. Van, hogy csak egyetlen fordítási lépés történik, és van, hogy teljes, komplex fordítási folyamatot alkalmaznak. A teljes folyamat a következő lépésekből áll: a forrásszöveg elemzése, fordítás vagy gépi fordítás posteditinggel (’machine translation and post-editing’, MPTE), lektorálás, fordítás utáni konzisztencia-ellenőrzés, terminológiakészítés, QA, ügyféllektorálás, implementáció stb. A lépéseket a projektfolyamattól függően beszállítói csapat vagy házon belül erre célra dedikált részlegek hajtják végre (QA-részleg, gépi fordítási részleg stb.).

Fordításszolgáltató 2 szerint az ISO 17100:2019 által alkalmazott szemléletet csak a kisebb fordítóirodákra lehet alkalmazni, ahol kisebb, elkülönített anyagok fordítására kerül sor, még ha sok nyelvre is fordítják azokat. Fordításszolgáltató 2 tipikusan a következő folyamatot alkalmazza: a beérkező munkát valamilyen metaadat alapján, amely a munkával együtt érkezik, vagy pedig a munka mérete stb. alapján elemzik. Egy automatizmus eldönti, hogy szükség van-e például előzetes átnézésre. Az előzetes átnézés során megpróbálják kiszűrni, hogy a szöveg tartalmaz-e bármit, ami a fordítás során vagy a fordítás után a végtermékben internacionalizációs problémát okozhat. Előzetes átnézés a megbízások körülbelül 5 százalékában történik. Utána következik a technikai előkészítés, majd a fordítás, amelynek során fordítóirodákkal dolgoznak, akiktől eleve TEP-et vásárolnak. (A TEP-ről lásd a 4.1. Az érvényes szabvány és a fordítási minőség kérdései című fejezetet.) Ezután következik a belső nyelvi minőség-ellenőrzés (LQA), amelynek során egy algoritmus kiszűri a tartalom egy bizonyos százalékát, és azokat átnézeti az ellenőrzést végző munkatárssal. A szűrés során sok mindent figyelembe vesznek: például, hogy mennyire sürgős az adott feladat; hogy új beszállítóról van-e szó, eddig hány munkája volt; hogy a fordítás készítője az elmúlt időszakban bukott-e meg ilyen vizsgálaton; stb. A rendszer ilyen és ehhez hasonló adatok alapján eldönti, hogy mely munkák kerülnek átnézésre független nyelvi lektor által. Ezután történhet még ügyféllektorálás, amely akár sokfordulós is lehet. De az is előfordul, hogy az ügyfél eleve külön cégeknek ítéli oda a fordítást, a lektorálást és az LQA-t.

Fordításszolgáltató 2 külön osztállyal rendelkezik a javítások kezelése és a projektfolyamatok fejlesztése céljából. A beérkező információkat, javítási javaslatokat feldolgozzák, és a megfelelő formátumba konvertálják: például terminológiává, QA-szabállyá, instrukciókká, hogy a következő fordítások során – lehetőleg automatikusan – már megjelenjen a fordító számára, „mit kell csinálni, és mit nem”. A forrásnyelvi terminológiát házon belül állítják össze. Ennek „fordítását” beszállítók végzik, de a folyamat során a terminológiát ellenőrzik és egyeztetik az ügyféllel.

Fordításszolgáltató 3 az általános folyamatokat a következőképen jellemzi: a munka beérkezése után elsőként a projektmenedzser (PM) elemzi a szöveget, a back office pedig analízist készít a szövegről, majd az analízis birtokában a PM árajánlatot ad az ügyfélnek. Közben felveszi a kapcsolatot a nyelvi vezetővel, illetve a vendormenedzserrel a legjobb fordító kiválasztása érdekében. Még az előkészítés során a nyelvi vezető „előformázza” a szöveget, javítja az esetleges elütéseket, helyesírási hibákat – elsősorban abból a célból, hogy a fordítási memóriába ne kerüljön „szemét”. Így kerül újra a back office-hoz, ahol elvégzik a technikai előkészítést, a nyelvi vezető pedig ezzel párhuzamosan nyelvi előkészítést végez a szövegen. A fordítás, lektorálás után az anyag ismét a back office-hoz kerül „feltisztításra” (ez alatt a szöveg CAT-eszközből való kinyerését, eredeti formátumba való visszaállítását értik). Ezután a nyelvi vezető ismét megtekinti az anyagot, adott esetben igazítja. Ha az ügyfél esetleg visszaküldi kijavítva az általa hibásnak ítélt részeket, akkor a nyelvi vezető elemzi az ügyfél által tett javításokat. A helyénvaló javításokat beviszi az úgynevezett master TM-be (vagyis a mesteradatbázisba, a központi, fő fordítási memóriába), illetve az esetlegesen felmerülő új terminusokat rögzíti az ügyfél termbase-ébe (vagyis az ügyfélspecifikus terminológiai adatbázisba).

Fordításszolgáltató 4 tömören összegzi a fordítási folyamatot: „Előkészítés, fordítás, lektorálás, technikai minőség-ellenőrzés, leadás.” A leadás náluk annyit jelent, hogy az e-mailt elküldik az ügyfélnek. Ennek a külön munkafolyamatnak a bevezetésére azért volt szükség, mert korábban volt rá példa, hogy a folyamatból csak ez maradt ki, továbbá mert a leadást nem feltétlenül az végzi, aki a megelőző technikai minőség-ellenőrzést. A technikai minőség-ellenőrzés ApSIC Xbench szoftverrel végzett QA-t jelent, illetve időnként – abban az esetben, ha ez technikailag lehetséges – jelentheti a kimeneti formátum ellenőrzését. A proofreadinget jellemzően külön rendeli meg az ügyfél. Ennek elsősorban technikai okai vannak, ugyanis a cég főként olyan ügyfelekkel rendelkezik, akik maguk generálják a PDF-formátumot. Így, bár a proofreading tulajdonképpen hozzátartozik a folyamathoz, a gyakorlatban mégis külön megrendelésként jön létre. Ezzel párhuzamosan a fordításszolgáltató végzi el a javításokat a leadott kétnyelvű fájlokban is.

Fordításszolgáltató 4 szerint „memória-karbantartásra igazából azért nincs szükség, mert ha az elején elrontottad, és rosszul bontottad szét az ügyfeleidet, vagy rosszul szegmentáltad őket, akkor lenne rá szükség, de akkor meg úgyis [… késő], tehát ezt a végén nem lehet már összehozni”. Fordításszolgáltató 4 nem tért ki a fordítási memória más, például terminológiai szempontú karbantartására (terminológiai változtatások átvezetése a teljes fordítási memóriában).