Mind a társadalmi mobilitás tartalma, mind a kollégium szellemiségének, közösségi életének szempontjából is nagy jelentősége van a lakóhely szerinti regionális struktúrának, ezen belül a vidéki-budapesti aránynak. Erre is figyelünk a felvételi folyamatban, de csakúgy, mint a többi strukturális tényező, ez sem perdöntő. A vidékiek számára évtizedeken át természetes volt, hogy felvételük esetén beköltöznek a kollégiumba, ugyanakkor a Rajk létezésének első két évtizedében jogszabály tiltotta a budapestiek kollégiumi elhelyezését. Igaz, ezt a szabályt néha – időben előre haladva egyre gyakrabban – átléptük, de a budapestiek beköltözése csak a kilencvenes években vált általánossá, sohasem volt, s ma sem kötelező. Mindenkinek van ágya a kollégiumban, tehát bármikor bent alhat. Tekintettel arra, hogy a Rajkban a kollégiumi tevékenységek túlnyomó többsége nagyjából este 8 és éjjel 2 között zajlik, a bentlakás gyakorlatilag feltétele a közösségben való folyamatos aktív részvételnek. Az akár hétközi, akár hétvégi kimaradást, hazamenetelt persze senki nem tiltja, a bentlakást „csak” a közösség „ellenőrzi”. De a várakozás az, hogy a rajkos az ideje nagy részét a kollégiumban töltse, az extrém eseteket előbb a lakótársak, aztán a Diákbizottság kezeli, mindenekelőtt meggyőzéssel. Ma elmondhatjuk, hogy a vidéki-budapesti arány alakulása (amely erősen ingadozik a 2/3–1/3 körül) csak kis mértékben érinti azt, hogy ki mennyire vesz részt a közösségi életben. Van persze különbség abban, hogy a hazamenetel félórás vagy félnapos utazást igényel, de ennél fontosabbak azok a sok szempontból eltérő szokások, értékek, amelyeket a különböző típusú településekről érkezők hoznak magukkal. Ez gyakran vezet először kölcsönös rácsodálkozásra, majd érdeklődésre, végül a legtöbb rajkos esetén nem zökkenőmentesen, de meghatározó mértékben az egyénhez illő, általa érdemesnek ítélt elemek beépítésére.