A szakkollégiumban tipikusan 20 és 24-25 éves koruk közötti életszakaszt töltik el a fiatalok. Minden hivatalos definíció szerint felnőttek már a bekerüléskor is, viszont egy rendkívül érzékeny, formálódó, a további életükre is meghatározó időszakot töltenek el az intézmény falai között. Otthon, ismerkedési helyszín, szerelmek és szakítások, vonzalmak és taszítások, tudásszerzési lehetőségek, olvasási tanácsok, intellektuális tapasztalatok, hasznos trükkök, példaképek és életre szóló barátságok: minden egyben, a falakon belül. Előadások, országos ismertségű figurák, morális jelképek mind házhoz jönnek, elég csak kíváncsinak lenni irántuk. Az egész nem ingyen van, de nem is megvásárolható: létre kell hozni és működtetni kell a gépezetet, mindezt nekünk magunknak, egymásra támaszkodva. Közben meg lehet tanulni a létrehozás és a befogadás módozatait, az érdekek és ellenérdekek kezelését, a kompromisszumkeresés művészetét. Minden egyben: szakma és politika, tanulás és demokrácia. A társadalmi előrejutás, a szülői háztól elszakadó saját életmodell létrehozása, egy másik kulturális közegben való landolás egyedül, kortársi közösség nélkül fájdalmas is lehet. Sőt: nagyon sokszor nem is sikerül, vagy ha igen, nagyon sok sérüléssel járhat. A szakkollégium kis kortársi közössége valójában a társadalmi felemelkedés kollektív zsilipkamrája, social mobility in the making. A szakkollégium gondolatának és napi működésének ez kell a vezérelve legyen. Ha sikerül, minden megy már magától. Ha mégsem, akkor lett egy újabb diákszálló: a semminél több, de azért nem az igazi.