A Rajk lényegi eleme a demokrácia, ez mélyen áthatja a mindennapok gyakorlatát az alapításától kezdve. Az évtizedes gyakorlat a háttérben már-már egyfajta rajkos demokráciamodellt teremtett. A Rajk egyik legfontosabb küldetése is lehet, hogy a demokratikus működést a gyakorlatban kipróbáló modelljét, demokráciaértelmezéseit megmutassa környezetének is. A rajkosoknak, végzett diákjainknak zsigeri képe van arról, hogyan is néz ki egy demokratikus közösség, milyen feltételei, megjelenési mintái vannak. Ez azért is különleges, mert a Rajk történelmének első 20 éve nyilvánvalóan nem demokratikus külső környezetben telt. Aztán a rendszerváltás megteremtette az országos és helyi szintű demokratikus kereteket, de az emberek életének mindennapjait meghatározó rendszerek, például az iskolák alapvetően nem demokratikus alapon léteznek továbbra sem – és mivel a Rajk alapvetően egy oktatási intézmény, emiatt legfontosabb közege az iskolarendszer. Manapság ráadásul általában a demokrácia értelmezésével és működőképességével kapcsolatban is kételyek merülnek fel világszerte, és bizony nem nehéz Magyarországon sem antidemokratikus trendeket felismerni.

 

 

Beszéljünk hát mélyebben kicsit a demokráciáról! Ebben az fejezetben a Rajk példáján keresztül fejtem ki a demokráciáról szóló nézeteimet – de kitekintést teszek ezek megjelenésére más oktatási intézmények (kollégiumok, iskolák) életében is.

 

 

Ma azonban a demokráciához való viszony Magyarországon – és a fejlett világban máshol is, persze más formában és szinteken – sokszor nagyon külső kontrollos. A többség megkapta mint közösségi életet rendező szabályrendszert, elfogadja, hogy nincs ennél jobb, de ez nem a mindennapi gyakorlatból, hétköznapi élményből fakad. Sőt egyre erőteljesebb az az élmény-vélemény, hogy a demokrácia egy hatékonytalan, álságos, embertelen és végső soron bukott rendszer lehet. Hatékonytalan, mert az embereket alig érdeklő kérdésekről folytat végeláthatatlan vitákat: legyen szó egy társasház ügyeiről, egy ország társadalmát feszítő problémákról vagy a globális vészhelyzetekről. Álságos, mert csak az informált elitek legitimációját szolgálja. Embertelen, mert mindenféle intézmények állják útját az egyének akaratának, és tabuk a vélemények kifejtésének. És végül felmerülhet az is, hogy a demokrácia bukott rendszer lehet, hiszen számos autokrata ország sikeresebbnek tűnhet a demokráciáknál, az új technológiák pedig ezeket erősíthetik. Talán a tömegdemokráciák csak egy pillanatnyi egyensúlyt jelentettek egy átmeneti korban, amely a hosszabb távú stabil rendszerek (a monarchiák vagy mondjuk egy jövőbeli, mesterséges intelligenciára épülő, ma még ismeretlen rendszer) közti útkeresés időszakának egyik próbálkozása volt, akár a maga nemében a kommunizmus vagy a fasizmus.