Chikán Attila, Ilyés Márton: A Rajk Szakkollégium modellje • Értékek, elvek, módszerek
›
Második rész: Rajk-modell: közösségi iskola – demokratikus közösség
›
III. A Rajk és a demokrácia
›
3.2. A Rajk demokráciamodellje
›
A közjavak (közügyek) kiterjedt jelenléte a demokrácia alapja

A közjavak (közügyek) kiterjedt jelenléte a demokrácia alapja

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy, a Rajkban folyó beszélgetésben hangzott el, hogy az ókori görög demokrácia alapja bizonyára a hűtőszekrény hiánya volt: a szellemes gondolatmenet szerint az adott éghajlaton jórészt birkákat volt érdemes tartani, egy birka elfogyasztása viszont túlnőtt egy szűkebb család étvágyán, így viszont a hatékony tartósítás (hűtőszekrény) híján nagyobb közösségeknek kellett együtt enniük. A demokrácia alapja ennek megszervezése lett: az erőforrásokat kis egységek – családok – adták a közösbe, nagyfokú bizalomra volt szűkség (bizalom abban, hogy ha e héten levágjuk a birkámat, később a szomszéd is, és így tovább rendszeresen, mindenki felajánlja majd a sajátját). Közös eseményeket kellett szervezni – közös étkezés, áldozat az isteneknek –, és persze a végén, ha már együtt voltak, ittak bort is, szigorúan vízzel keverve.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Persze ez csak egy gondolatkísérlet, nem történelmi-tudományos állítás volt. A lényeges üzenet, hogy a demokrácia legalapvetőbb feltétele az életet átható zsigeri szintű közjavak léte, mert a közjavakkal való foglalkozásból lehet közügy.1 Ha ilyen nincs, minden demokratikus intézmény gyökértelen és lényegében felesleges marad. Sokszor egyfajta demokratikus kultúrát gondolunk a legszükségesebbnek, pedig annál fontosabb alapfeltétel a közszolgáltatások és a közjavak léte. Például, ha egy országban minden közszolgáltatást a helyi törzsek biztosítanak, akkor nem lehet oda országos szintű demokráciát bevezetni; nem a demokratikus kultúra hiánya miatt, hanem mert nem visz sem érdek, sem érzelem a törzsön kívüli szempontok figyelembevételére – ekkor pedig a demokratikus vitának vagy a szavazási eredmények elfogadásának nincs sem érdek-, sem érzelmi alapja. Ha az Európai Unióban a közjavakat (közoktatástól a határvédelmen át a sportsikerekig stb.), minden, a hétköznapi életet zsigerileg érintő közjavat a tagállami szint biztosít, akkor nincs alapja az uniós szintű demokráciának, bármennyire meglennének a kulturális gyökerei.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Akármilyen közösségben akarunk tehát demokráciát (legyen az egy ország, egy önkormányzat, egy iskola vagy egy munkacsoport stb.), az első dolgunk az legyen, hogy átgondoljuk, mik a közjavak az adott közösségben.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen felismerést erősítette meg Dani Rodrik Neumann-díjasunk is. Rodrik nevéhez fűződik a globalizációs trilemma felismerése: globalizáció, nemzetállami szuverenitás és demokrácia egyszerre nem megvalósítható teljes mértékben. Bármely kettő együtt tud élni, de a harmadikat (valamilyen mértékben) korlátozni kell. Ez forradalmi felismerés ahhoz képest, hogy korábban általános vélekedés volt, hogy a globalizáció, az ezzel járó piacosítás támogatja, sőt kikényszeríti a nemzetállamok demokratizálódását is. De a Neumann-díjasaink számunkra egyedi üzenetet is hordoztak mindig. Nekem Rodrik azt a felismerést hozta, hogy ez a trilemma egy kisközösségibb szinten is fennállhat.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Civil nap az udvaron, Ilyés Márton megnyitója, 2019
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát a demokrácia csak ott marad fenn, ahol sok fontos közös ügyünk van, és ahol a fontos ügyeink jelentős része közös ügy is egyben. Csak ekkor lehet elég érdeklődést és elég erőforrást elvárni a közösség tagjaitól az intenzív és rendszeres közös belső vitákhoz és döntésekhez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a felismerés ad különleges súlyt a szakkollégiumi modellben az együttlakás elvárásának. Az együttlakás ugyanis természetes táptalaja a közös ügyeknek. Ezzel szemben azokban a diákszervezetekben, ahol nem lakik együtt a tagság jelentős része, ott nagyon nehéz a közös ügyek kritikus szintjét megteremteni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

De ugyancsak a közös ügyek kritikus szintjének hiánya miatt alakul ki sok üres vagy áldemokratikus intézmény. Például egy olyan iskolában, ahol „a diák dolga a tanulás” (önszántából vagy hivatalos kényszerek alapján – ez mindegy is), és minden más a magánügye, nos egy ilyen iskolában a diákönkormányzat üres lesz, akármilyen demokratikusan választják is meg. Nem lesz elég jelentkező, nem lesz intenzív vita és kampány, és végül nem lesz a megválasztott diákönkormányzat felett demokratikus kontroll – érdeklődés és részvétel hiányában.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Rajkban sosem tartottunk birkákat, és viszonylag ritkán eszünk birkahúst, ráadásul több hűtőszekrényünk is van. Mégis fenntartjuk a demokráciát, mert van sok más közügy.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanakkor nagy csapda, hogy a potenciális közügyeket nem vesszük észre, mert a modern társadalmak kész megoldásokkal váltják ki a közösségi vitát és döntést. Lássunk pár ilyen csapdát, amelyek elveszik a közügyeinket!
 
Szabályok és joguralom
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez számos, alapvetően közösségi kérdést és vitát általános szabályok és törvények hatáskörébe utalhat (és ezáltal kiveszi az élő közösség kezéből).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy, a Corvinus Egyetem kollégiumi kérdéseivel foglalkozó „tanácsülésen” egy diák felvetette, hogy komoly konfliktus, hogy a folyosón ruhaszárítókat tartottak – amit a kollégium vezetősége megtiltott. „De hát valahol szárítani kéne a ruhákat, ugye…” – vetette fel félénken a diák. Ez végső soron tűzvédelmi kérdés, magyarán törvénytelen és kész, mégis mit képzelnek! – jött a válasz. És a vita ezzel le is zárult. Természetesen nem szeretnék ruhaszárítóba gabalyodott szénné égett holtesteket látni én sem! De nem is erről kéne, hogy szóljon a vita, hanem arról a nehezen elítélhető igényről, hogy emberek szeretnének ruhát szárítani, és biztosan található erre valami megoldás. Ám a törvényre hivatkozás ez esetben eleve kizárta a vitát és a megoldáskeresést.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez persze egy piszlicsáré példa arra, hogy a Magyarország demokratizálódásának egyik korlátja a jog rosszul értelmezett uralma: amely megmondja azt az élet minden kis momentumában, hogy mit lehet és mit nem, ahelyett, hogy elrendezné, miről kik dönthetnek és ki vállalja a felelősséget.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Így van jogszabály arra, hogy egy iskolában mi lehet ebédre, mi lehet a folyosón, mennyi legyen a hőmérséklet a termekben, hol lehet dohányozni, hány fősek lehetnek a kollégiumi szobák stb. Mert ezt valami „jó szándékú” hatóságok előírják. Valójában minden demokratikus közösségnek az első számú feladata, hogy harcoljon a jogért, hogy ezeket a természetjogilag őt érintő döntéseket visszaszerezze, és a saját hatáskörébe vonja. Szerencsére a magyar jog elég rugalmas (más szempontból slendrián), hogy erre törvénytisztelő magatartással is számtalan lehetőség nyílik. Csak elég erő kell ahhoz, hogy észrevegyük, feltárjuk, hogy ezek a mi közösségünk ügyei, és merjünk nemet mondani a külső szabályokra való hivatkozásra.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Félreértés ne essék, a Rajk távolról sem egy hippi-anarchikus szervezet. És amikor a Rajk igazgatójának választottak, akkor épp egy szabályozó hivatal felsővezetőjeként dolgoztam, ahol a jogszabályoknak való megfelelés volt az első számú elvárás. Ezért merem mondani, hogy a jogkövető magatartás nem egyenlő a jogszabályoknak való szolgai megfeleléssel. Fel kell ismerni a jogértelmezés és a közösségünk sajátosságainak érvényesítésének lehetőségeit. Ráadásul ez egy nagyon mély hagyománya a Rajknak: az 1970-től eltelt 50+ évben folyamatosan védjük a jogunkat a saját ügyeink intézésére: változó rendszerek és jogszabályi környezet mellett eddig mindig sikerült megtalálni a módját.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

De a túl erős belső szabályok is hasonlóan antidemokratikusak lehetnek: ahol a korábban hozott szabályok túl széles körét fedik le az életnek és nehezen megváltoztathatók, ott lényegében kiváltásra került a demokrácia. A Rajkban lényegében minden szabályunk ellenében kérhető méltányossági kérelem, és minden korábbi szabály megváltoztatható (de legalább olyan súlyú közösségi felhatalmazással, mint ami az eredeti szabály mögött állt). A múltbéli döntések, még ha demokratikus alapon álltak is, nem falhatják fel a jelenbéli és jövőbeli demokráciát! Sőt, az igazán erős hagyományok és hosszú távon fennálló szabályok akkor és azért erősek, mert időről időre komolyan megkérdőjeleződnek és megvitatva megerősíti őket a közösség.
 
Döntések szakmai kompetenciához kötése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez nagyban hasonlít az előző antidemokratikus tévúthoz. Általános érv az is, hogy nehogy már a tanulók döntsenek arról, mi legyen a tananyag, hisz az szakmai kérdés. Nehogy már diákok döntsék el, ki való egy intézménybe, hiszen ehhez pedagógiai tapasztalatra van szükség; tehát ez is szakmai kérdés. Nehogy már laikusok döntsenek egy komoly intézmény költségvetéséről, hisz ez is szakmai kérdés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor azt mondjuk, hogy kellenek közügyek és közösségi döntések egy demokráciához, jó eséllyel találunk sokat, amit tévesen valamiféle szakértői mítosz ragadott ki a közösség kezéből. Persze mint korábban már jeleztük, a szakértőknek fontos szerepük van, csak épp nem a döntéshozatalban, hanem a döntéstámogatásban! A legmeghökkentőbb, hogy ez épp a szakértőket szabadítja fel a legjobban: megtisztelve érzik magukat, és sokkal mélyebbre ható tudással közelítenek a feladatukhoz, mintha a szokásos, félreértelmezett döntési szerepet és felelősséget kényszerítenénk rájuk.
 
Hagyomány, kultúra, tabuk
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Minden generáció csinálja meg a maga kollégiumát!” – így szól a Rajk egyik szép tételmondata. De ez a követelmény (felhatalmazás) a legingoványosabb csapda is egyben. Kultúraátadás és szocializáció kell, de ez egyben teher minden új belépőnek. Minden erős közösségben kialakulnak közös hitek és azokhoz kapcsolódó tabuk, amiket „nem ér” feszegetni. Egy demokratikus közösségben viszont a legalapvetőbb tabukat is „ér” feszegetni, még azt is akár, hogy miért vagyunk demokratikusak.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igazgatóságom egyik első, megrázó élménye volt a zsidóság felvállalásának tapasztalata. Amikor diákként kollégista lettem 1998-ban, akkor az volt a trendi és elfogadott álláspont, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, és a meglévő különbségeket is „színvakként” kell kezelni, nem szabad észrevenni sem. Azután a kétezres évek elején több évfolyamtársam megtalálta, hogy vannak zsidó gyökerei. Én akkor – bevallom őszintén – kicsit kényelmetlenül is éreztem magam emiatt; a mindenki egyenlőségét hangsúlyozó, „színvak” világkép szerint ez magánügy. A különböző identitások nem verik-e szét a közösséget? 10 évre rá igazgatójelötként csöppentem vissza a Rajk téli táborába, ahol a zsidó felmenőkkel rendelkező fiuk Maccabi Budapest csapatnéven indultak a focikupán. Észrevehették a döbbenetemet mert harsányan felszólítottak: „mi van Marci, csak van legalább egy zsidó nagymamád! Állj be focizni” – nevettek a diákok, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Én diákként még azt hittem, hogy csak egy fasiszta kérdezhet rá arra, van-e zsidó a családomban. Pár év alatt teljesen átalakult, hogy mit tekintett tabunak a közösség.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az újsütetű populizmus („politikai inkorrektség”) pont ennek hiányát lovagolja meg. Hogy lehessen kimondani tabudöntögető dolgokat. De pusztán azért, mert tabudöntő valami, még nem lesz igaz egy demokratikus közösségben sem – bár a bizsergető újdonság és lázadás hangulatot ad. Mégis, ha demokráciát akarsz, fogadd el, hogy minden megkérdőjelezhető.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Rajkban szinte végletesen sok minden védi a közjavak-közügyek kritikus szintjét. (Fontos látni, hogy nem a maximum a cél; nem akarunk kommunát vagy kommunizmust!) Nagyon sok vita van a magánszféra és a közösség határairól. De amikor vita lehet arról, hol lehet dohányozni, ki-kivel lakhat együtt, értékvita folyik arról, hogy ki-mit gondol például a nemzetről vagy a liberalizmusról, és arról is, hogy melyik hangfaltípus ad jobb basszust, akkor azért érezhetjük, hogy ez a közösség nehezen engedi ki a kezeiből a potenciális közügyeit.
1 Itt a közgazdaságtanban használtnál tágabb értelemben használjuk a közjavak fogalmát. Közjavaknak tekintünk mindent, amiről a közösség úgy dönt, hogy együtt használják, azok közösségi érdekeket érintenek. Ez egyébként nem megy szembe a közgazdasági definícióval, csak jóval tágabb.
2 Ez számos jelenlegi hazai problémánk alapja is. Vajon kerületi vagy fővárosi szinten képződnek közjavak Budapesten? Iskolai, osztályszintű vagy tankerületi szinten jönnek létre a közjavak? Létrejönnek-e közjavak egy rövid távú projektcsapat munkája során? Csak azon a szinten és közösségben érdemes demokratikus vitát és döntéshozatali mechanizmust használni, ahol markáns jelentőségű közjavak azonosíthatók!
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave