Chikán Attila, Ilyés Márton: A Rajk Szakkollégium modellje • Értékek, elvek, módszerek
›
Második rész: Rajk-modell: közösségi iskola – demokratikus közösség
›
IV. Szocializáció-integráció: a rajkos kultúra továbbörökítése
›
4.2. A befogadás – a „Kopaszi-gát”

4.2. A befogadás – a „Kopaszi-gát”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A felvételi, a misztikus próbatétel vége egy közösségi ünnep. Az ünnepeltek természetesen a felvettek, de mellettük maga a Rajk mint egy mitikus közösség is. A felvételi utáni este a Kopaszi-gát estéje. (Az elnevezés önmagában egy külön történet, egy letűnt világ legendás helyszínére emlékeztet.) A Kopaszi-gáton elmegyünk egy jellemzően külvárosi vagabund helyre – a lényeg, hogy a Rajk épületén kívülre. Ide nem kötelező eljönni, de szinte példa nélküli, hogy komoly indok nélkül hiányozna valaki, hiszen ki hagyná ki a legmélyebb közösségi ünnepünket. Itt az igazgató és a DB titkár beszédet mond a felvetteknek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beszédeknek visszatérő motívumai vannak:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • „Nekünk, rajkosoknak, szerelmünk, életünk ez a hely, és most a ti – újonnan felvettek – kezetekbe adjuk át, mert ti viszitek, élitek ezt tovább.
  • „Hiszünk abban, hogy ti vagytok a lehető legjobb rajkosok.”
  • „Sokféle, de biztosan mindenkinek kitüntetett szerepe lesz ebben a közösségben. Mindőtöknek az egyedi személyisége varázsolt el minket, erre van szüksége ennek a közösségnek. Az a dolgotok, hogy beletegyétek magatokat szívvel-lélekkel.”
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igen, ez az a pillanat, amikor nem fukarkodunk a patetikus szavakkal. Végül a kollégium vezető tagjai koccintanak egy Unicummal, és összetegeződnek az új tagokkal. Nyilván ebben Chikán Attila mint több évtizeddel idősebb tekintély gesztusa a meghatározó, de a többi vezető részvétele is fontos.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Kopaszi-gát estéje ezután egy hajnalig tartó önfeledt és informális beszélgetésbe, italozásba fordul. Végül a nehezen megközelíthető külvárosi helyről való közös kiscsoportos hazajutás is sok kalandos-vicces élményt, sztorit termel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szocializáció szempontjából a felvételi aktusa nagyon is fontos – a felvettek számára tétet, jelentőséget ad a rajkosságuknak; egy új univerzumba való belépést teremt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A már rajkosoknak egy visszatérő közösségi megerősítést ad, és megalapozza az újakkal való foglalkozás kiemelt jelentőségét, hiszen bármilyen cizellált is a Rajk intézményrendszere, a szocializáció lényege mégiscsak az informális kapcsolatokban valósul majd meg. Végül az egész aktus egy folyamat, szimbolikája a kívülről hozott különbségek-tekintélyek elmosásáról szól.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A rajkos rituálék visszatérő jellemzője, hogy hagyományok és szimbólumok nehezen kibogozható és kívülről alig érthető egyvelege rakódik mindenre. Itt van például a „Kopaszi- gát” elnevezés. Olyan 20-25 évvel ezelőtt a felvettek ünneplése a Kopaszi-gát nevű helyen történt, a legendás Aranyhal vendéglőben sok éven keresztül. Akkor ez egy elvadult, külvárosi helye volt Budapestnek. Hosszan kellett egy ártéri erdőn keresztül átvágni egy mindentől elzárt, lepukkant csónakházig-kocsmáig. Azóta a Kopaszi-gát egy hiper-szuper komplexummá vált trendi éttermekkel, parkkal és ingatlanmutyikkal. Régen nem járunk már oda, legalább 15 éve váltottunk, az új körülmények nem illettek hozzánk. Azóta volt már „Kopaszi-gát” est lebontás előtti sportpályán, elhagyott gyárépületben, külvárosi csehókban. A név mégis megmaradt, pedig a jeszkesek közül senki sem emlékszik már a „régi” Kopaszi-gátra, a mai kollégisták lassan már csak ovisok voltak, amikor benyelte a nagy Budapest, ahogy korábban tette azt a régi Pál utcai gyerekek grundjaival is (igen, a Pál utca két utcára van a Rajktól, és komolyan hiszem, hogy ez is szimbolikus; mindig lesznek gyerekek, itt a nyolcban, akik kihasítanak egy helyet, ahol felépítenek egy világot maguknak – akaratból és sok álomból –, és szentül hiszik, hogy megvédik azt, akár az életük árán is.) Majd minden rituálénk-eseményünk tele van ehhez hasonló nyelvi utalásokkal, amik kívülről, de az aktuális résztvevőknek is elsőre értelmetlenek. Viszont alkalmat adnak sok régi hagyomány, történet elmesélésére.
A Rajk mindig más, a jelenben él! De át- meg átszövik a kultúráját, nyelvét a generációk közti finom utalások. Ez ad egy időtlenségérzetet a tagoknak, és azt a tudatot, hogy az élő történelem örökösei.
Az Unicum szimbolikus italává vált a Rajknak. Elsősorban azért, mert Chikán Attila szereti, de azért is, mert nagyon alkalmas erre a szerepre. Természetesen nem elvárás nagy mennyiségű Unicum fogyasztása, de fontos közösségi alkalmakor mégis ezzel koccintunk. A legritkább esetben jön úgy a Rajkba egy 19-20 éves, hogy kedvelné az Unicumot; keserű és erős, pont ahogy egy beavatási rituáléhoz, majd a Rajk szimbolikájához illik. Visszatérő elem a beszélgetésekben az alumni találkozókon, hogy „civilben nem iszom Unicumot, csak veletek, rajkosokkal”.
Pár héttel azután, hogy vége lett az igazgatóságomnak, egy volt szakkollégista esküvőjére voltam meghívva. Sok volt rajkos összeverődött, és felszabadult nevetéssel kérdezték: ugye, iszunk egy Unicumot? „Nem, én már nem vagyok igazgató, valami jót kérek” – mondtam. Hirtelen mindenki elszomorodott; „azért ez búcsúzásnak és viccnek is kicsit durva” – szólalt meg egyikőjük.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave