Chikán Attila, Ilyés Márton: A Rajk Szakkollégium modellje • Értékek, elvek, módszerek
›
A Rajk: valóság és modell • Kortársi hitelesítés
›
Három kép

Három kép

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Még mindig majdnem hetven kollégista tartózkodik a Kiállítónak hívott közösségi teremben, csütörtök éjfél múlt pár perccel, még bőven a szavazóképesség határán belül mozog a kollégiumi gyűlés. Már csak egy téma van hátra, az előző napirendi pontban az éves költségvetést és a kollégiumi díj emelését szavazta meg a kollégium, most a Felvételi Bizottságba „nyomatják” társaikat a kollégisták. Ez fontos vita, a felvételi bizottsági tagság az egyik legfontosabb tisztség, komoly elismerése az itt töltött éveknek. Ennek megfelelően pedig meglepően éber még a kollégium, sokan jelentkeznek hozzászólásra, izgatottak, van egy halk, de konstans alapzaj. Néhányan söröznek vagy sportfröccsöznek, mások levegőzve a gangon beszélgetnek. Többen láthatóan még a hozzászólásukat írják vagy összevissza rajzolnak, mások a többiek nyomatásait strigulázzák. És vannak, akik csak drukkolnak, hogy azok a kollégisták válasszák ki az idei év felvettjeit, akik szerintük a leginkább odavalók.
A kollégium egyik legkésőbb kezdődő programja – vagy legkorábban, ahogy vesszük. A nemrég felújított épület belső udvarán, az alig pár éve újra ültetett fák árnyékában rögtönzött tábortűz gyullad. A kollégisták izgatottan dobálják a tűzbe az elmúlt pár napban telejegyzetelt lapokat, egyesek türelmetlenségükben csomókban tépik ki az oldalakat a spirálfüzetükből, mások szórakozottan játszanak a pár összetépdesett fecnivel. A felvételi szavazás éjszakája, amikor a kollégiumba jelentkezők átváltoznak az elképzeltből a valóságosba. Most mindenki kicsit elérzékenyül, egyesek még siratják kedvenc, éppen hogy a felvételiről lecsúszott jelentkezőket, mások a Felvételi Bizottság kitartását méltatják. De a legtöbben a teljes kimerültség határán csak bámulnak a tűzbe, és nézik, ahogy a filctollak által hagyott kiemelések megfestik a lángokat. Ez a pillanat, amikor ezeket az emlékeket, de legalábbis a fizikai nyomaikat elnyeli a tűz, hogy másnap, a közel két tucat új kollégista tiszta lappal kezdhesse az életének egy új fejezetét.
Egy zempléni falu szélén, a focipálya mellett, ahol délután a helyi srácok még minden erőfeszítés nélkül leiskolázták a kelleténél nagyobb önbizalommal felálló szakkollégistákat, mintegy száz-százhúszan ülik körbe az időnként ijesztően magasra csapó tüzet. Egy, már alig éneklő nemzedék tagjai hol ordításba átcsapó dinamizmussal, hol könnyekig elérzékenyülve dalolják végig a rajkos dalolónak nevezett énekcsokrot. Felhangzanak népdalok, Cseh Tamás, de még a Muszty–Dobayban szereplő egyes dalok is. A gitáros küzd a hangnemért és a ritmusért. Minden végzős kérhet egy dalt, sőt, egy ideje kettőt, s elmeséli a dal történetét. A legkitartóbbak megvárják a hajnalt, hiszen a rajkos pályának akkor van vége, ha kialszik a tűz. Amikor eljön a pillanat, a kevés ébren lévő rekedt és szentimentális, a legtöbben pedig már pokrócba burkolódzva alszanak a tűz mellett. Az ébredő madarak búcsúztatják az elmenő évfolyamot.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave